Versenytitkok 4. rész - Partszéli pontyhorgászat (Full HD változat) - Fájljaim - Letöltések

Ezen a versenyen az első és második helyen végzők, azaz Erdei Attila és jómagam azonos pontszámot, összesen 5 pontot gyűjtöttünk, csupán a kifogott halsúly döntött egyéni világbajnokunk javára.

Az itteni sikert egy szokatlan, nagyon rövid távú horgászatnak köszönhettem. Van, ahol 100 métert kell dobni annak érdekében, hogy halat fogjunk, míg van, ahol szinte a lábunk alatt, a haltartó hálónk végében hemzsegnek a halak. Maty-éren a nyári időszakban (a felmelegedett vízben) gyakran megfigyelhető jelenség, hogy „kiáll” a partszélbe a halcsapat, amelyet folyamatos etetéssel szépen helyben is lehet tartani. Ennek a különleges, partszéli pontyhorgászatnak a rejtelmeibe kívánom beavatni az érdeklődőket.

A több mint 2 km hosszú, teljesen egyenletes mederszerkezetű vízben főként ponty, ezüstkárász, kevés dévérkeszeg és sajnos nagyon sok törpeharcsa is él. A versenyzők életét nagyon megkeserítik a szúrós halacskák, nagyon nehéz olyan etetőanyagot találni, amellyel némiképpen szelektálhatók. Nagyon sok itteni versenytapasztalat után Sisa József horgászbarátommal, csapattársammal közösen egy új etetőanyag receptet sikerült összeállítani, amely ha nem is 100%-ban, de jelentős mértékben szelektálja a törpeharcsákat, miközben mágnesként vonzza a pontyokat és kárászokat!

Mindjárt az elején szeretném tisztázni, hogy nem sikerült még felfedezni azt a tökéletes keveréket, amelynek bevetésével a törpeharcsák elmenekülnek, és csak pontyot vagy kárászt fogunk. De a folyamatos kísérletek biztatóak, apró lépésekkel haladunk előre. Az új, 2013-ban forgalomba kerülő etetőanyag fantázianeve a VAD SZILVA. Ez egy édes kukorica és tigrismogyoró keverékén alapuló etetőanyag különleges szilva aromával spékelve, amely ezen a vízterületen és az időközben elvégzett próbahorgászatok alapján más, ehhez hasonló pontyos-kárászos-törpés vizeken is nagyon hatékonynak bizonyult. Mint jeleztem már, nem tudjuk 100%-ban kizárni ezzel a keverékkel sem a törpéket az etetésről, ugyanis őket a nagy számban érkező kárászok és pontyok tudják csak elzavarni. Ezt a keveréket pedig pikkelyes barátaink nagyon szeretik! A Haldorádó Vad Szilva termékcsalád folyékony aromával, pelletekkel, kukoricával, Pellet Packkal, folyékony és por dippel válik teljessé.

Az etetőanyagot előző este bekevertem, amely így tökéletesen felpuhult, beérett. Egy apró trükk, amely még fogósabbá teheti: ne vízzel, hanem turmixolt csemegekukoricával keverjék be az etetőanyagot, így még hatásosabb! Az etetőanyag mellett szükség van néhány doboznyi csemegekukorica és főtt búza keverékére is. Élő csalit a törpeharcsák elkerülése érdekében az etetőanyaghoz nem (vagy csak nagyon ritkán) keverek Szegeden.

Nézzük meg a felszerelést is! Ideális egy rövid light feeder vagy pickerbot lenne. Azonban az arra felrakott végszereléket csak dobva, hangosan csobbanva lehetne bejuttatni, amely a partszéli horgászat során nem szerencsés. Ezért egy olyan méretű feederbotra van szükség, amellyel csak be kell lógatni a végszereléket. Ehhez egy Spro Royal Sensitive 390MH feedert használok. Ezzel a parttól kb. 7-8 méterre horgászom. A végszerelékem a nemzetközi szabályzatnak megfelelő, csúszó végszerelék, amelynek rugalmasságát erőgumival növeltem.

A horgászat megkezdése előtt be kell etetni, és a fogyatkozó csalogatóanyagot később folyamatosan pótolni szükséges. Az etetést minden esetben nagyon pontosan, koncentráltan hajtom végre. Ehhez a Haldorádó Special Round Feeder megnövelt méretű, 3XL-es változatát használom. Ez a hatalmas drótos kosár egy speciális etetőkosár – szó szerint az! A nemzetközi szabályzat szerint maximum 7 cm hosszú és 5 cm átmérőjű lehet a kosár mérete. Ez a megadott méreteken belül van, vele nem kevés csalogatóanyag juttatható be igen rövid időn belül és nagyon koncentráltan. Ez nemcsak a versenyszerű feederezésben, hanem a hétköznapi hatékony és pontos pontyhorgászat során is nagyon jól jöhet! A versenyszerű feederzés egyik érdekes szabálya, hogy kizárólag feederkosárral lehet etetőanyagot és bármilyen csalogatóanyagot bejuttatni. Tehát kézenfekvő lenne ebbe a rövid távolságba is kézzel bedobni néhány gombócot, de ez két ok miatt nem javasolt:

Az alapozó etetés után mindig kisebb kosárra váltok. A Haldorádó Special Round család 3 régi tagja mellett, kapható már három új, „pontyos” méret is, ezek az XL, 2XL és 3XL változatok. Az új, megnövelt méretű feederkosarak további különlegessége, hogy a nagy méretük ellenére kicsi az önsúlyuk, ez mindössze 10 gramm mindháromnál. Ugyanakkor megtöltve a legnagyobb összsúlya meghaladja a 100 grammot! Ha nagyobb önsúlyra van szükség (a már korábban bemutatott módon) könnyedén pótolhatjuk cserélhetjük azt, ugyanis a drótos kosaraink ólomnehezékei cserélhetők! A kevésbé tájékozott feederezőkben joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért van szükség ilyen nagyméretű, nagy tárolókapacitású zárt kosarakra, miért nem elegendők a kisebb, régi méretek? A keszeghorgászat során ritkán van bent 2 percnél tovább a végszerelék, így a gyakori dobások miatt biztosított a csalogatóanyagok folyamatos bejuttatása. A termetesebb halakra viszont gyakorta több időt (akár 5-10 percet is) kell várni. Ekkor a ritkább dobásokat nagyobb mennyiségű anyag egyidejű bejuttatásával kompenzáljuk, csak így biztosított a folyamatos „terített asztal” a később érkező halaknak. További előny, hogy ha sok szemes anyagot (kukoricát, búzát) is be kell juttatni – amik a hagyományos, kis átmérőjű kosarakba beleszorulnak –, azok a megnövelt átmérőjű kosarakból gond nélkül és a kívánt helyen (!) távoznak. A horgászatot egy 2XL-es méretű kosárral folytattam. A legjobb csalinak a csontkukac, a kukorica vagy ezek kombinációja bizonyult.

Ahol a kosár a fenékre koppant, ott a vízmélység kb. 1,5-1,7 méter volt, míg a meder közel 3 méterig mélyül, amelyet a parttól 17-20 méterre ér el. Tehát a horgászhelyem előtt elterülő medret úgy kell elképzelni, mint a füves partoldalt, amely szépen lassan, de határozottan lejt. Azonban a mederfal nem egy asztallap simaságú felület, amelyről legurul, lecsúszik minden. Apró lépcsők és törések tartják meg a finomságokat. Persze ennek ellenére időnként érdemes egy kicsit bentebb is lógatni, hátha a nagyok éppen ott várják finomságokat!

A kapás a kis távolság miatt nagyon vehemens, szinte letépi a botot az ágasról a csalit felszippantó ponty, így a kiakasztott zsinórklipszet vagy beszorított féket el kell felejteni! Amikor így horgászom, minden esetben a féket kilazítva várom a halakat! Annak ellenére, hogy rajta van a kezem a boton, a kapás annyira gyors, hogy a bot megemelése előtt már gyakorta szól a fék. A lendületes bevágást is el kell felejteni, mert szükségtelen. Aki ezekre nincs felkészülve, akár a komplett horgászfelszerelését is elveszetheti, berántja a hal a vízbe, mint ahogy erre már nem egy alkalommal volt példa!

A szegedi eredményes horgászatokon felbuzdulva több helyen is próbáltuk már ezt a fajta partszéli pontyhorgászatot. Különösen eredményesnek bizonyult mély bányatavakon, ahol a part mellett is már 1-2-3 méter mély víz található. De olyan vízterületeken is meghökkentően eredményes, ahol a partszélben vízi növényzet (nádas, hínáros) található, amely búvóhelye a halnak. Ekkor elég, ha 60-80 cm a vízmélység. Ezen átnyúlva, a végszereléket a növényzet szélébe óvatosan letéve rövid várakozás után nagyszerű élményekben lehet részünk. Tehát gyakorta érdemes a lábunk alá is nézni, nemcsak a távolban keresni a halakat!

Versenytitkok 4. rész – Partszéli pontyhorgászat