Versenytitkok 10. rész - Magyar siker a III. Feeder Világbajnokságon, Dél-Afrikában! - Fájljaim - Letöltések

Egy világversenyre minimum 10-12 hónappal a verseny kezdete előtt megkezdődik a felkészülés és az információgyűjtés. Így volt ez 2012-ben is, amikor Belgiumban került megrendezésre a Feeder VB. Ekkor Németh Balázs, Novák János és Sivák Mátyás pénzt, időt, energiát nem kímélve a helyszínen próbált meg tapasztalatokat és információkat begyűjteni, ezzel is segítve a csapat felkészülését. Ebben az évben én voltam a „pályafelderítő”. Kétszer: márciusban és szeptemberben voltam kint Dél-Afrikában, hogy a lehető legtöbb információval és kapcsolatrendszerrel felvértezve térjek haza. Az óriási távolság és a nagy szállítási költségek miatt kardinális kérdés volt, hogy milyen felszerelésekkel (ládákkal, kiegészítőkkel, botokkal) utazzon majd ki a csapat.

Etetőanyagok és csalik

A 2010-es női VB információit és a saját korábbi tapasztalataimat összegezve csapatunk a Super Cast Super Feed Plain (ízesítés nélküli) etetőanyaga mellett tette le voksát. Ebből rostálással eltávolítottuk a nagyobb méretű lebegő összetevőket, és darabos, garantáltan süllyedő szemcsékkel dúsítottuk.

Az etetőanyag összeállításában és végső állagának meghatározásában óriási szerepe volt Barna Szilárdnak, a Maros Mix tulajdonosának. Kétségkívül hazánk egyik legnagyobb tapasztalattal bíró etetőanyag gyártója. Szili bá minden reggel saját maga főzte a tört szemű kukoricából a „kását” és saját maga darálta a dobozos csemegekukoricát, amellyel még tartalmasabbá tette keverékünket. Ehhez még egy eredeti hazai adalékanyag, a Maros Mix süllyedő édes sárga morzsa került. A teljes keverék enyhén meg lett festve zöld fluoreszcein festékporral, amely oldódás közben egy sejtelemes, zöld felhőt képezett, ez leginkább a vízben burjánzó zöldalgára hasonlított. A keveréket az edzések során különböző típusú aromákkal kevertük. A rendkívül széles, szinte átláthatatlan dél-afrikai aromakínálatból a kint megszerzett horgásztapasztalataim alapján mindössze 4 fajtát rendeltünk. Ezek közül egy olyan volt, amely minden nap kiemelkedően teljesített, amely minden nap adott halat. Így a versenyre csupán egyféle aromát hagytunk. Ez egy nagyon intenzív mandula-fokhagyma ízesítésű aromakeverék volt. Kiválóan működött az etetőanyag és csali (kukorica) ízesítése során is.

Élő csalik közül próbáltuk a gilisztát és a csontkukacot is, de legnagyobb meglepetésünkre szinte hatástalanok voltak. Kizárólag apró halat (yellow fish) tudtunk csak fogni velük, de azt sem túl sűrűn… A halak a különféle ízesített kukoricákat tízszer gyorsabban felvették, mint a csábítónak tűnő, tekergőző gilisztát.

Edzésnapok tapasztalatai

Az edzésnapokon nem fogtunk jól. Nagyon kevés olyan hely és alkalom volt, amikor 10 kg fölé csúszott a kifogott halaink összsúlya, amely idővel egyre elkeserítőbb volt számunkra… Nagyon sok dolgot próbáltunk, előre leegyeztetett, szisztematikus és fegyelmezett edzésmunkát végeztünk, de ezek közül kevés hozott átütő sikert. Alapvetően mindvégig abban bíztunk, hogy a folyamatos horgászat és feletetés hatására egyre több hal lesz a pályán és egyre közelebb lesznek megfoghatók. Ebből azonban szinte semmi sem teljesült, ezért a kezdeti 20 és 40 méteres távolságot 60, majd 80 méteres horgászat váltotta fel. Erdei Attila több napon keresztül is kiemelkedően jó fogásokat produkált 80 méterre (vagy még ennél is távolabbra) horgászva. Fülembe csengett az időnként otthon nekem támasztott „laza gondolat”, hogy 80-100 méterre történő feederhorgászat a módszer megcsúfolása… Milyen jó, hogy mindannyian kellő gyakorlattal rendelkezünk a nagytávolságú feederezésben is! Rendelkezésre állt minden eszköz és képesek voltunk – sok más nemzettel ellentétben – ilyen távolságba is bevetni a szabályosan használható végszerelékeinket.

Eredmények, amelyekre joggal lehetünk büszkék

Csapatunk az első napon a 3. helyen fordult, ekkor még Dél-Afrika és Anglia nemzeti válogatottjai voltak előttünk. Másnap óriási hajrával sikerült az angolokat beelőzni, oly módon, hogy mindkét csapat 48 pontot gyűjtött. Ekkor a fogott halsúly döntött, amely nekünk volt több! Így a csapatunk a dobogó második fokára állhatott fel. A realitások talaján maradva be kell látni, hogy a dél-afrikai válogatottat a saját hazájában megverni – jelen körülmények közepette – szinte lehetetlen feladatnak bizonyult, így az ezüstérem volt a maximum, amelyet megszerezhettünk és a legeredményesebb európai csapatként állhattunk fel immár két egymást követő évben a dobogó második fokára. Hab a tortán, hogy a világ 10 legjobb feederhorgásza között, idén három magyar található!!!

Versenytitkok 10. rész – Magyar siker a III. Feeder Világbajnokságon, Dél-Afrikában!