Vadvízi kalandok 20. rész – A dél-afrikai titok 2. epizód - Fájljaim - Letöltések

Az első vízterület leginkább egy völgyzárógátas víztározóhoz hasonlítható, ami egy hatalmas magánbirtokon helyezkedik el, neve Laurentia Farm. A dolog további érdekessége, hogy a birtok története az 1898-as évig követhető vissza, tehát nem egy pár éve kialakított területről van szó. A felduzzasztott vizet öntözésre használják, amely egy Dél-Afrika-szerte híres, óriási rózsaültetvény forrásaként is szolgál.

Ezúttal horgásztársam Gys Vd Westhuizen volt, aki a dél-afrikai feeder válogatott szövetségi kapitánya. Az igazi kihívást számomra itt az jelentette, hogy a pontyokat szinte csak éjszaka lehetett megfogni. Kezdetben nem értettem, hogy miért csak a sötétség beállta után lehet pontykapásra számítani, de a megérkezés után „megvilágosodtam”. A kristálytiszta, áttetsző vízben a nagytestű halak nagyon óvatosan mozogtak és táplálkoztak. Napközben szinte egyetlen halra utaló jelet sem láttunk, de ahogy besötétedett, a víz megelevenedett, új időszámítás kezdődött!

A tavat jól ismerő horgászoktól azt is megtudtam, hogy kapásokra éjfél után, hajnali 2-3 óra körül lehet számítani. Ha jó helyen, jó csalival próbálkozunk, szinte biztosan foghatunk 1-2-3 termetesebb halat. Ennél többet csak elvétve fognak, mert a megzavart hely környékéről gyorsan elmenekülnek az óvatos pikkelyesek. Hát az biztos, hogy nem lettem túl vidám ezeket hallva, hiszen ennél intenzívebb horgászatokhoz vagyok szokva, ráadásul nem vagyok egy tipikus éjszakai horgász sem, így még az álommanóval is meg kellett később küzdenem… Mivel ezt a vizet főleg bojlis horgászok látogatják, igazán feedereseknek szóló jó tanácsot nem is kaptam, hogy mit kellene csinálni. Így maradtam a hazánkban jól bevált stratégiánál, tíz-tizenkét alapozó etetésül szolgáló kiakasztott klipszes dobás után csalizás, drasztikus aroma tuning az alap kukoricás etetőanyaghoz, és már repülhetett is be a felcsalizott végszerelék.

Talán mondanom sem kell, hogy az első próbát a Haldorádó Fluo Oldódó Lebegő pellettel tettem, édes ananász ízesítésben. A másik végszerelékre a helyiektől kapott különbféle „itt jól szokott működni” csalit tettem.

Gyssel beszélgetésbe elegyedve szépen lassan ránk sötétedett. Alaposan és részletesen ecsetelte, hogy azok a furcsa hangok, amit az este beálltával hallani fogunk azok sakálok lesznek, de általában félénkek és nem jönnek le a mögöttünk kb. 15 méterre lévő dombról.

A világosban teljesen nyugodt víz a sötétség beálltával feléledt, egyre több és nagyobb ponty ugrását lehetett hallani, amely bizakodóvá tett, de vajon mikor lesz kapás? Ja, igen, majd éjfél után… ezért igencsak meglepett, amikor kapásom lett. Pont a vacsorához készülődtünk, amikor az egyik nyeletőfékes orsóm megindult, ütemesen adta a zsinórt, a spicc pedig harcias pontyot jelzett a túloldalon. A fárasztást nem könnyítette meg az sem, hogy előttünk egy kis sziget is elterült, ami egyrészt előny is volt mint haljárta útvonal, másrészt viszont igen komoly akadályt is jelentett, hiszen a hal ha elindult mögé, esélytelen volt onnan visszahúzni! Továbbá még nappal, a kristálytiszta vízben látni lehetett jó pár fatörzset és sziklát, ami pillanatok alatt lerendezi a felszerelést, ha a hal mögé kerül. Emiatt nem lehetett finomkodni, szükség volt a fonott főzsinór erejére, viszont így a hal küzdelmének minden mozzanatát a botnak kellett tompítani. Spro Team Feeder 390XH és 420XH botjaim, valamint Team Feeder Special 550M LCS orsóim tökéletesen helytálltak, jelesre vizsgáztak a kőkemény próbákon! Nagy örömünkre kereken 9 kg-ot mutatott a mérleg, miután Gys megszákolta a tározón fogott első halunkat. Ráadásul alig múlt el 21 óra.

Úgy tűnt, nagyon jó aromát sikerült kiválasztani a hihetetlenül széles kínálatból, ami ilyen hamar a csalim közelébe csalta ezt az uszonyost, ott pedig már az Édes Ananász Fluo pellet nem tudott hibázni! Az édes-fűszeres PERDEBY fantázianevű aroma intenzív piros színe mellett oldódás közben az igen figyelemfelkeltő zöldes fluoreszcein felhőt képez. Ráadásul ez a szín az UV fény hatására „világít”, ettől olyan élénk színű, hiszen Földünket folyamatosan éri az UV sugárzás. Ez a kristálytiszta vízben igen figyelemfelkeltő a halak számára.

A következő halra nem egészen éjfélig kellett várni. Szokásomtól eltérően nem 15-20 percenként dobtam újat, hanem – bár nagyon nehéz volt megállni de – 1 órára állítottam be órámon a jelzést, hogy frissítsem a csalit. Éjfél előtt azonban a 45 perce bent lévő csalira volt ismét igen vehemens kapás!

Napközben 30 Celsius-fok körüli hőmérséklet volt az afrikai kontinens e részén, estére – tavasz lévén – visszahűlt a levegő 6-8 fokra, ami azért már hűvös, így elkelt a pulóver és a kabát.

Az események itt némiképp felpörögtek, mivel épp abban a pillanatban, amikor visszaengedtem a csodálatos halat a vízbe, arra lettem figyelmes, hogy a másik, még bent lévő felszerelésen is érdeklődő van. Hohó, elkelt a helyi csali, a Shooga Berry! Már fárasztás közben érződött, hogy nem egy kapitális hallal van dolgom, de minden halnak tudtam örülni, mert még mindig közelében sem jártunk a hajnali 2 órának.

Na, ekkor a társaság többi tagja feladta a fáradtsággal szembeni csatát és elvonultak pihenni. A történet pikantériája, hogy a túra legnagyobb halára egészen pontosan 01:58-ig kellett várni, tehát az előre „beígért” hajnali kettő körüli időpontban érkezett! De hogy ezt filmen is meg tudjuk örökíteni fárasztás közben, ahhoz Pétert, operatőrünket fel kellett kelteni.

A napfelkelte időszaka tartogatott még számunkra egy-egy meglepetést, az elsőt nekem, reggel kereken 6 órakor, míg a másodikat Gys barátomnak, amin mi is igen meglepődtünk, hiszen már elmúlt 8 óra, amikor a hajnalban bedobott feeder szerelékeire érdeklődő jelentkezett.

A dolog érdekessége, hogy felszerelésem azóta új gazdára talált Gys Vd Westhuizen személyében, aki figyelemmel kísérte az éjszakai „működést”, így hajnalban le is „támadott”, hogy na, elhessegettem az összes sakált éjszaka, így nyugodtan tudtál horgászni, de cserébe ez a felszerelés KELL NEKEM!

A dél-afrikai túrából nem sok volt már hátra, így újabb vízterületet Rietvlei-víztározót vettünk célba, ahol a helyi horgászújság, a The Bank Angler szakírója, Derrick Nel várt minket, akinek segítségével bepillantást kaptunk a bojlis (specimen) irányzatba, illetve a legnépszerűbb bank angler módszer (parti pontyhorgászat) rejtelmeibe is.

Estére érvén az új helyszínre Derrick épp egy szép hal fárasztásával fogadott minket, gyakorlott mozdulatokkal terelte szákba az öreg pikkelyest.

Hagyományos rod-pod, Strategy botok, nagy dobátmérőjű és zsinórtároló kapacitású orsók, ehhez vagyunk idehaza szokva, és ezekkel horgászik Derrick is. Beszélgetve vele szépen kirajzolódott a három pontyfogó irányzat: a finomszerelékes pontyhorgászok (akik száma folyamatosan bővül), a legnagyobb tömegbázissal rendelkező bank anglerek (a „hagyományos” parti pontyhorgászok), illetve Derrick kedvenc módszerének, a bojlis horgászatnak a szerelmesei, a specimen horgászok tábora.

Hogy vajon mégis mi lehet a titok?

Derrick egyértelműen elmondta, hogy ott szinte minden horgász bank anglerként kezdi pályafutását. Nagyon nagy népszerűségnek örvend a horgászat mint hobbi. Sokat horgásznak, sok időt töltenek a vízparton télen (ami azért magyar viszonylatban egy hűvös tavasznak felel meg) és nyáron is. Minden körülményben horgásznak, mert szeretik ezt az időtöltést!

Ezek alatt az évek alatt olyan sok információra tesznek szert aromákról, azok hatásáról, a különböző mederviszonyokról, ami előnyükre válik majd akkor, ha módszert váltanak és elkezdik a bojlizást vagy a feederezést.

Összefoglalva, mi a dél-afrikai titok?

A legtöbb eredményesen horgászott vízterületük nagy természetes víztározó, amely a vízállás függvényében állandóan változik. Ezeken a helyeken létfontosságú a helyválasztás, a jó haltartó helyek megtalálása. A nagy halsűrűség ellenére az ész nélkül „pusztába” bevetett legjobb csali és végszerelék sem ér semmit! Náluk nincsenek olyan intenzíven telepített „kockatavak”, mint nálunk, ahol biztosan a hal hátára esik a horog… Sokkal jobban rá vannak kényszerítve a mederfenék pontos feltérképezésére és a halkeresésre, mint mi. Ebben nőnek fel, amely az átlag horgászt is meglepően képzetté és eredményessé teszi. Idehaza nagyon kevés horgásznál látom a tudatos halkeresést…!

Kezdetben szemfényvesztésnek és „csupán” remek üzletnek gondoltam a boltokban található, európai ember számára elképzelhetetlen mennyiségű, több ezernyi aroma- és csalivariációt. Először megmosolyogtam azokat a kijelentéseket, amikor azt mondták, hogy „ezt az aromát javasolják, amikor áll a víz, ezt pedig, amikor fúj a szél, majd ezt, amikor esik az eső”. Olyanról már hallottam (hiszen mi is eredményesen használjuk), hogy melyiket kell hideg vízben és melyiket meleg vízben használni. Amikor jobban megvizsgáltam a különféle aromákat, akkor döbbentem rá, hogy lényegesen többféle hordozóanyaggal (aromaalappal) dolgoznak, mint mi. Amikor áll a víz, akkor egy hígabb, gyorsan oldódó, amikor fúj a szél és erőteljesen áramlik a víz, akkor pedig egy sűrű, szirupos aromát használnak, amely a mederfenéken terjed. És ezek csupán a legfőbb megállapítások, a jéghegy csúcsa. Miközben ezeket a sorokat gépelem, már túl vagyunk a Feeder Világbajnokságon, ahol éles, kiélezett körülmények között is megtapasztalhattam a helyi aromák rendkívüli fogósságát. Rég nem hiszek már csoda aromákban és csodacsalikban, de itt be kellett látnom, hogy bizony vannak! Nem titok, hogy vittem magammal hazai aromákat, de azok hatástalanok voltak Dél-Afrikában. Ugyanakkor a Dél-Afrikából importált aromák egy része itthon is döbbenetes módon hat a pontyokra. Ugye megtapasztaltuk az aromák sokszínűsége mellett azt is, hogy a legjobbak mindegyike zöld, vörös, sárga vagy kék fluoreszcein színezőanyaggal van keverve. Ezek olyan természetesnek tűnő felhőt hoznak létre maguk körül oldódódás közben, amelyben a hal „elbújva” még bátrabban táplálkozik, hiszen zöldalgát vagy felkavarodott iszapfelhőt imitálnak. Vagy csak egyszerűen így előbb észleli a hal a társai által felkevertnek hitt, táplálékot biztosító területet.

Tehát röviden összefoglalva nagyon sokat láttam, tapasztaltam és tanultam olyan aromákról, amelyeket eddig SOHA nem láttam! Ebben egyértelműen előttünk vannak, és nem véletlenszerű az a négy világbajnoki cím, amelyet a Dél-Afrika pontyfogó válogatottja az elmúlt években megszerzett. A horgászok és a gyártók azonban tanulékonyak, sokat ellestek időközben tőlük, és nem véletlen, hogy Európában is egyre különlegesebb, egyre hatásosabb adalékanyagokkal találkozhatunk. Nem titok, hogy 2014-től a mi választékunkban is megjelenik egy teljesen új alapokra helyezett Fluo Flavor termékcsalád. Biztosra veszem, hogy ezek használatával sok horgásznak okozunk majd feledhetetlen napokat!