Vadvízi kalandok 19. rész - A Dél-Afrikai titok 1. epizód - Fájljaim - Letöltések

Szerencsére sikerült olyan emberekkel felvenni a kapcsolatot, akik nagyon sok hasznos, értékes információval tudtak ellátni mind az országot, mind az adott vízterületet illetően. Egyikük Werner Lubbe, aki a dél-afrikai The Bank Angler újság tulajdonosa, ismert finomszerelékes horgász, évekig irányította a női válogatottjukat is mint szövetségi kapitány. A másik pedig Gys Vd Westhuizen, aki jelenleg is a dél-afrikai feeder csapat szövetségi kapitánya. Mindketten nagyon sokat segítettek abban, hogy a versenypályán – ami egy zárt nemzeti park területén található – horgászhassak, ott a lehető legtöbb hasznos információt begyűjthessem a csapatunk számára. Az sem titok, hogy ebben az évben már kétszer (márciusban és szeptember végén) voltam Dél-Afrikában. A második látogatás során nyíltak meg igazából azok a kapuk, amelyek résein az első alkalommal csak bekukucskálhattam. Ekkor tanultam és tapasztaltam nagyon sok hasznos dolgot, amelyet a kinti profi pontyhorgászoktól lestem el.

Mivel oldalunkat nagyon sok külföldi horgász is figyelemmel kíséri, nem beszélve a YouTube csatornánk nemzetközi népszerűségéről, a versenypályán megtapasztalt dolgok egyelőre nem kerülhetnek nyilvánosságra. Természetesen csapatunk már több megbeszélésen és szisztematikus edzésen túl van. Minden csapattag próbált a lehető legjobban felkészülni a rendelkezésre álló információ alapján.

Szeretném „kárpótolni” azokat, akik eddig kitartottak: bízom benne, hogy sok érdekességet találnak majd a következő sorokban, képekben, illetve természetesen a kisfilmben! Eredjünk hát a dél-afrikai titok nyomába!

Ha egy horgásznak azt mondjuk, Dél-Afrika, akkor – ha valamennyire jártas a pontyhorgászatban – bizonyára beugrik, hogy 4X-es világbajnokok csapatról van szó. Tehát valamit biztosan nagyon tudnak, ami a pontyokkal kapcsolatos. A bloemhofi horgászat után nekiindultunk ennek a hatalmas országnak, hogy megnézzük, vajon mi a titok? Mitől is olyan ügyesek a pontyozásban?

Az első találkozót Gys barátom szervezte le nem mással, mint Schalk Van Bredával, Dél-Afrika leghíresebb, legnagyobb etetőanyag és csali gyártó cégének vezetőjével. A közös horgászat előtt látogatást tettünk a Super Cast „birodalomban”, ott döbbentem először rá, hogy milyen hihetetlenül széles az aroma kínálatuk. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy több száz fajta aromából választhatnak a horgászok etetőanyaguk, csalijuk megaromásítására.

Nem volt nehéz Schalkot rávenni, hogy szánjunk egy pár órát arra, hogy egy közös horgászaton mutassa be nekünk a legnépszerűbb helyi pontyhorgász stílust. A horgászat helyszínéül a Vaal folyót választottuk, ami egyébként a bloemhofi víztározót is ellátja vízutánpótlással. Én kifejezetten kedvelem a folyóvízi horgászatot, ezért mindenképp nagy várakozással tekintettem a horgászat elé.

A Vaal folyó általunk kiválasztott szakasza első pillanatra megrémített, mert nem láttam magunk előtt mást, mint sziklákat. Szerencsére tovább haladva, volt egy kiszélesedő, mélyebb vizű folyószakasz, ahol már nem tűnt annyira zordnak a folyómeder. Vendéglátómtól megtudtam, hogy mire kell számítani, hova is kell dobni. Az előttünk elterülő szakasz kb. 200 méter széles lehetett és a főmeder olyan 100 méterre volt a parttól. Ez jól látszódott a sekély sziklás szakasz mögött is, ugyanis ott nyílt vízsáv húzódott. Na, ezt kellett meghorgászni.

A gyors kipakolást követően ekkor csodálhattam meg először Schalk „építményét”, amire a botjait helyezte. Schalkkal beszélgetve kezdett körvonalazódni a dél-afrikai békés halas horgász kultúrája. Elmondta, hogy vannak a „bank angler” horgászok, amit parti (ponty)horgászoknak lehet fordítani. Az ő létszámuk a legnagyobb. Mellettük vannak a finomszerelékes „competition angler”-ek, azaz a versenyhorgászok, akik úszós vagy feeder technikával horgásznak. És végül, de nem utolsósorban ott vannak még a „specimen”-ek, akik a bojlis pontyhorgászat képviselői. A teljes horgász létszám (a pergetőkkel és tengeri horgászokkal kiegészülve) bőven meghaladja az egymilliót. Ez a szám nem túl nagy egy ötvennégymillió lakosú országban, de ha figyelembe vesszük, hogy a horgászat kizárólag a csekély, kb. 3,5 millió fehérbőrű lakosság körében népszerű, máris átértékelődnek a számok. Néger horgászt én egyet sem láttam, pedig mindet elkövetnek, hogy közöttük is népszerűsítsék e nemes sportot, egyelőre nem túl nagy sikerrel...

Szinte valamennyi békéshalas horgász a bank angler stílussal kezdi a horgászatot, ebben nő fel, hiszen ez messze a legnépszerűbb Dél-Afrikában. Ezt már gyerekkortól tanulják, így horgásznak. Aztán, ha megtetszik nekik más módszer, akkor innen lépnek tovább, fejlesztve tudásukat. Mielőtt gondolatban leírnánk a bank anglereket mint „sárgavégű fenekező” horgászokat, érdemes megnézni a felszerelésüket és a módszert, ahogy horgásznak!

A horgászatuk lényege a folyamatos változtatás, a körülményekhez való alkalmazkodás. Egy átlagos horgász ládájában is minimum 30 különböző aroma található. A legnépszerűbb náluk az alap, azaz „Plain” kukorica alapú etetőanyag, amit kényük-kedvük szerint aromásítanak, akár dobásonként mással. Van bevált aromájuk minden helyzetre, felkészülten várják, ha fúj a szél, vagy épp ha tükörsima víz van, ha vihar van, ha zavaros a víz, vagy éppen tiszta. Mindenre! Igen, lehet azt gondolni, hogy ennek nagy része talán csak a hatékony kereskedelem eredménye. Na de MINDEN horgásznál? Csak lehet ebben valami, érdemes tehát a szereléket és az aromák világát tovább vizsgálni! Meg is kértem Schalkot, mutassa be a végszerelékét a főzsinórtól egészen a dobásig. De mielőtt ezt megtette volna, a feederbotomat majd levitte egy vehemensen kapó látogató!

Gyors szákolás után visszatérhettünk Schalkkal a felszereléséhez, annak bemutatásához.

Schalk Van Breda: Nagyon vékony monofil főzsinórokkal horgászunk, ezért is van szükségünk monofil dobóelőkére. Én 34-est használok leggyakrabban. Ezt összekötöm a főzsinórral, majd a bot hosszának a dupláját véve egy kapocs kerül a dobóelőkére. Gyakorlatilag erre kerül fel a komplett, nagyon egyszerű végszerelék. Ez egy különleges formájú csúszó ólomból, egy darab dobóelőke zsinórból, egy ütközőből és a horogelőkéből áll, amin természetesen ott a horog. Ezeket a szerelékeket egy, illetve két horoggal használjuk. Dél-Afrikában nagyon kedvelt a kéthorgos megoldás.

Aki számára a képsorok nem elég egyértelműek, az a filmben tudja mindezt visszanézni és elsajátítani, begyakorolni. Odakint ezt 20 másodperces csomónak nevezik. A gyakorlott horgászok ennyi idő alatt kötik meg. A legjobb és legegyszerűbb csomók egyike, amit valaha láttam!

Talán ezeken a képeken is jól látszik, hogy az országban a legnépszerűbb etetőanyag nem más, mint különböző kukoricaszármazékok keveréke. Találunk benne sima darált kukoricát, TTX-et, de akár még popcornt is. Zamata mindenesetre egy nagyon komplex, de mindenképp tiszta kukoricás íz és illat, ráadásul jól tapad, nem nehéz belőle masszív gombócot gyúrni. A horogra használt csalik tárháza egy újabb fióknyi helyet foglal el a dobozban. Találunk benne ízesített kukoricákat és tésztaszerű csaligolyókat megszámlálhatatlan színben, aromában.

A logika egyszerű, a hal turkálja a kosárból kioldódó kaját, miközben egyetlen igazán darabos szemcse a horgon lévő csali. Jól látszódott a szerelékükön a bevetés után, hogy gyakran voltak erőteljes rántások, de mégsem indult el a zsinór a nyeletőfékes orsóról. Szerintük ekkor „húzzák-vonják” a kosarat a halak, ahogy lakmároznak a nekik felkínált eleségből, majd ahogy a felcsalizott horogra is rátalálnak, félreérthetetlenül felsír az orsó, a kapás egyértelmű! Ha azt hisszük, hogy ennyiből áll a pontyhorgászatuk, akkor nagyon tévedünk! Ezután következik a „varázslás”. Láda felnyílik és jöhetnek a sűrű aromák! Ezeket pumpás flakonokból nyomják rá a gombóc felületére. Gyakorta kombinálják az aromákat és 2-3 különbözőt nyomnak rá az etetőanyagra, amely a gombóccal együtt süllyed a mederfenékre, közben a vízoszlopot megfestve irányt mutat a vízközt tartózkodódó halaknak is.

Akár repülhetne is a vízbe a kész szerelék, ha nem pont abban a pillanatban húzza el Schalk keze elől a botot a ponty, amint megmutatta nekünk és a kamerának a végszerelékét. Indulhatott a fárasztás! Igen ám, de miközben azt néztük, hogy Schalknak kapása van, az egyik feederbotom is meggörbült – jelezvén, hogy azon is van érdeklődő!

Az aromáknak van egy igen érdekes fajtája, ami talán szó szerint a legfeltűnőbb. Ez nem más, mint a fluoreszcein színnel kevert változatok. Ez egy olyan speciális festékanyag, amely vízzel keveredve nagyon intenzív fluo zöld színű felhőt képez. Elgondolásuk szerint ez a felhő olyan hatást kelt, mint a felkavarodó iszap, ami a többi hal számára azt jelenti, hogy valakik táplálkoznak a közelben, de ebből ők sem akarnak kimaradni, így már jönnek is a felhő irányába, vonzza őket, mint a mágnes. Más elmélet szerint a zöldalgát, a halak természetes táplálékát utánozza. Hazánkban már láthattunk hasonló termékeket több cég palettáján, de azok intenzitása meg sem közelítette azt, amit én ott tapasztaltam. Hogy működik-e? Kétség nem fér hozzá! Az erős, rendkívül tiszta aromák e látványelemmel kombinálva tökéletes összhangot alkottak a kristálytiszta vízben, de ami még meglepőbb, zavaros vízben is. Schalkkal beszélgetve fény derült arra is, hogy ezt már több mint 30 (!!!) éve használják mint a pontyfogás során bevált „látványelemet”. Az alapanyag egyébként olyan tiszta és megbízható, hogy a mai napig használják az emberi gyógyászatban is, például a szemdiagnosztikában. Talán az eddigi sorokból már kiolvasható, hogy a speciális aromák felhasználásával és azok sokrétűségével sok-sok évvel előttünk járnak. Persze egy legyintéssel mondhatjuk azt, hogy ügyes „varázslás”, de az elért eredményeik a világ bármely pontján őket igazolják!

Én bár folyón horgásztunk, maradtam a jól bevált, korábban már részletesen bemutatott távdobó szerelékemnél, aminek a lelke egy 35 grammos Pellet Feeder kosár. Ennek használatát az tette lehetővé, hogy bár folyóvízről volt szó, a sodrás mégis a mederfenéken nagyon gyenge volt, ráadásul apró kövekkel, kagylókkal volt tarkítva, amik között majdhogynem megszorult a kosár. A látszólag békés folyómederben monofil főzsinórral kezdtem, amelyet fárasztás közben sziklának húzott egy jobb hal, amit el is elvesztettem. Ezután kénytelen voltam fonott főzsinórra váltani mindkét orsómon. Schalk tőlem balra, a nyílt területre horgászott, szerencséjére neki nem volt gondja a kövekkel, akadókkal, bár a vékony főzsinórja miatt a fárasztások jóval tovább tartottak, nehezebben tudta a halakat irányítani.

Olyan gyorsan repült az idő, hogy szinte fel sem tűnt, már 3 órája voltunk a parton, mert kapás kapást ért. Schalk megmondta, hogy náluk 10 órától kora délutánig lehet a jó kapásokra számítani. Megmondom őszintén, nekem igen szokatlan volt, hogy reggel 8-kor még a Super Cast cég telephelyén tervezgettük, hogyan is fogunk aznap horgászni… De Schalknak igaza volt, a megadott időpontban szinte rendelésre megérkeztek a halak és igazán jó élményhorgászatban volt része mindkettőnknek. Sok érdekes dolgot láttam, tapasztaltam, de a „tanulmányút” ezzel még nem ért véget, hiszen újabb helyszínek felé vettük az irányt, amelyről majd a következő írásban és filmben számolok be részletesen.

E cikk megjelenésének napján (2013. november 15-én), délután 2 órakor szállunk fel Budapestről, hogy elinduljunk Dél-Afrika felé, a 3. Feeder Világbajnokság helyszínére. Mindent megteszünk azért, hogy hazánktól oly távol is bizonyíthassuk rátermettségünket, tudásunkat. A verseny 2013. november 23-24-én kerül megrendezésre. Ha az internetkapcsolat lehetővé teszi, megpróbálunk rövid tudósításokat küldeni a versenynapokról. Szurkoljatok nekünk, hogy minél jobb eredménnyel térhessünk haza!!!

Vadvízi kalandok 19. rész – A dél-afrikai titok 1. epizód