Vadvízi kalandok 17. rész - A szeszélyes Bodrog folyó (FULL HD) - Fájljaim - Letöltések

A Bodrog a Tisza jobb oldali mellékfolyója. Szlovákiában ered az Ondava, Latorca, Laborc, Ung és Tapoly folyók találkozásából; pontosan a Latorca és az Ondava egyesülésétől nevezik Bodrognak. Felsőberecki községnél, Sátoraljaújhely közelében lépi át a magyar határt és Tokajnál ömlik a Tiszába. Teljes hossza: 65 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza pontosan 51,1 km. Vízgyűjtő területe 13.579 km^², ebből Magyarországon 972 km^² van. Magyarországi mellékvizei a Zempléni-hegység keleti oldalán lefutó bővizű patakok: a Tolcsva, Bózsva és a Ronyva. A folyómeder 0,5 cm/km esése és a tiszalöki duzzasztás hatására Sárospataktól a víz sebessége 1,1-0,7 km/óra (alacsony vízállás mellett). A folyó felső szakaszán a meder szélessége 50 m-re szűkülhet, Sárospataktól 60–180 m között változik. A víz mélysége 1,5–7 m, minősége I. osztályú. A folyó halfaunája igen változatos, szinte az össze hazai faj megtalálható benne. A halfogást azonban jelentős mértékben befolyásolja a vízállás és a víz átláthatósága. Mivel kis folyóról van szó, a vízgyűjtőn hulló csapadék mennyiségétől függően 1-2 napon belül bezavarosodhat, jelentősen megemelkedhet és felgyorsulhat folyása. A tejeskávé színű „zuhatagban” a békéshal-horgászat értelmetlenné válik, pontyot, amurt, sőt még keszegfélét is művészet ekkor kivarázsolni. A zavaros víz viszont kedvez a harcsafogásnak! Egyértelműen egy szeszélyes, gyakorta kiszámíthatatlan, nehezen meghorgászható folyóról van szó. Jó helyismerettel, sok türelemmel és kitartással viszont lehet, hogy egyik nap életünk halával ajándékoz meg!

Senkit sem szeretnék azzal áltatni, hogy a Bodrog folyó eme nehezen megközelíthető szakaszát, ahol később több mint 40 órát horgásztam egyfolytában, az ártéri erdőben bóklászva, véletlenszerűen sikerült megtalálnom. Nem, erről szó sincs! Sárospatakon élő horgászbarátom, Gerő András segített a megfelelő hely kiválasztásában, amely a természetes vizeken sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint bárhol máshol! Miközben a jó hely még „csak” fél siker, hiszen keményen meg kell dolgozni, hogy eljussunk kapásig, vagy egy hőn áhított termetesebb hal kifogásáig. Nem véletlenül mondta nekem András, hogy „A legnagyobb esélyed a nagy nullára van!”. Ez viccesen hangzik, de tényleg igaz! Aki nem elég türelmes, nem elég kitartó és elszánt, aki nem tud a folyamatosan változó folyóban élő halak ízléséhez, helyváltoztatásához igazodni, bizony kapás nélkül marad. Sokszor a siker csupán apróságokon múlik, ami lehet a csali nem megszokott felkínálása vagy 1-2 méterrel távolabb (vagy éppen közelebb) bevetett végszerelék. Oly sokszor leírtam már, de itt is teles mértékben megállja helyét: „A sikert a sikertelenségtől csupán egy hajszál választja el!”. Mindezt a későbbi horgászatom is maximálisan alátámasztotta.

A legtöbb természetes vízen azt tapasztaltam, hogy minimális etetéssel is sikeresek lehetünk. Mégis sokan a megoldást kizárólag a nagymennyiségű etetésben látják. Főleg vidéken, ahol szinte „ingyen” van a házilag megtermelt kukorica és búza, gyakran találkozom olyanokkal, akik mázsaszám szórják a szemes terményeket és hiszik, hogy csakis ennek köszönhető a siker. Míg ettől a helytől távolabb 0,5-1 kilométerrel egy idős bácsi napi néhány marék kukoricán és kosárba töltött puliszkán kívül semmit sem juttat a vízbe, mégis hasonlóan eredményes. Ki csinálja jól? Miért fog szinte nulla etetéssel ugyanannyit az idős bácsi? Mert jó helyen horgászik, ott ahol a halak rendszeresen megfordulnak.

Tehát senki sem higgye azt, hogy bárhol leülve és folyamatosan etetve majd biztosan rátalálnak a halak. Ez egyáltalán nem biztos! Azonban ha olyan helyen etetünk, ahol van esélyünk beletalálni a halak vándorlásának útvonalába, biztosan nem rontjuk el azt kevéske csalogatóanyaggal. Sőt, ha volt pozitív élménye a halnak, ízlett a bevetett csemegénk, tovább marad a horgászhelyünk közelében és bátrabban fogja a csalinkat is felvenni. Tehát az etetéssel nem a helyhez szoktatás, hanem a folyamatos mozgásban lévő halak meglassítása és horogra csábítása az elsődleges cél. Vendéglátóm fűszeres ízesítésű főtt kukoricáját kevertem a saját Haldorádó Tejsavas kukoricával. Ezt csúzlival lőttem be a parttól 25-30 méterre. Nem mondhatnám, hogy ez koncentrált, pontos etetés volt. Sőt… de a szétterülő szemek feladata ugyanaz volt, amit már fentebb leírtam, meglassítani a halakat.

A megfelelő helyen, a megfelelő időben!

Ha sikerült egy ígéretes helyet kiválasztani, majd azt megetetni, még mindig bizonytalan a horgászat végkimenetele. A legtöbb folyón és nagy állóvízen a legeredményesebb időszak a fényváltásokhoz köthető, azaz a napfelkelte előtti és napnyugta utáni órákra esik. Ha máskor nem is, ekkor szinte biztosan lehet egy-két kapásra számítani. Azonban a bodrogi horgászatom is bebizonyította, hogy semmiben sem lehetünk biztosak. A folyót és az adott szakaszt remekül ismerő horgászok is csak néhány keszeget tudtak a legjobbnak hitt órákban kifogni. Hát akkor mikor táplálkozik a hal, mikor lehet kapásra számítani, mikor lehet a folyó nagy öregjeit is kapásra bírni? Kizárólag éjszaka! Már a sokadik helyszínen látom, tapasztalom, hogy termetes halat csak akkor lehet horogra keríteni, amikor minden elcsendesedik. Az „átlaghorgászok” hazamennek, a vízi járművek nyugovóra térnek, nincs kocsiajtó-csapkodás, parton futkározás, sőt akár 1-2-3 órája még a bedobás zaja sem törte meg a csendet. Amikor a legtöbb ember a legmélyebb álmát alussza, akkor merészkednek elő a vízterület óvatos, nagyon érzékeny „nagyvadjai”.

A kitartás jutalma

Nem vagyok egy vízparton alvó típus, de a halak mindig meghálálták, ha nem csupán néhány órát, hanem akár 2-3 napot is vízparton töltöttem. 24-48 óra alatt az esetek döntő többségében választ kapunk, hogy mikor számíthatunk kapásra. Én három (nem teljes) napot töltöttem a Bodrog folyó partján. Az első nap 17 óra után kezdtem a horgászathoz, és már azon az éjszakán, hajnali 1 órakor megérkezett első bodrogi pontyom. Tehát alig horgásztam 8 órát, és már kezemben tarthattam életem első Bodrog folyóból kifogott pontyát! Igaz, hogy a következő nagyhal-kapásra majdnem 24 órát kellett várni, de megérte! Még nem volt éjfél, amikor felsírt az orsóm: a bekapcsolt nyeletőfék hangja jelezte, hogy termetes vendég éhezett meg a kukorica csalimra. Majd 15 perces kemény fárasztás végén tudtam partra emelni egy feltűnően vaskos, nagyon jó erőben lévő amurt. Örömöm leírhatatlan volt, hiszen titkon bíztam benne, hogy horogra keríthetek akár egy szebb amurt is, de elsőre ekkorát? Ez még engem is meglepett!

Milyen a jó végszerelék?

Mindig azt mondják, hogy „az a jó felszerelés vagy végszerelék, amellyel halat lehet fogni” – ezzel én is maximálisan egyetértek! Azonban az sem kérdés, hogy egyik több, míg a másik kevesebb halat ad. Nem szeretem a bonyolult végszerelékeket, mindig az egyszerűségre és maximális hatékonyságra törekszem, így volt ez most. Két különböző végszerelékkel horgásztam, amelyek tökéletesen működtek. A folyóvízi horgászatok során a legfontosabb és gyakorta ezt a legnehezebb megoldani (főleg ha vastag monofil vagy fonott főzsinórral horgászunk), hogy a végszerelék egy centit se mozduljon el. Az elmozduló, folyamatosan vándorló kosárból kioldódó etetőanyag és gabonaszemek csíkja széthúzza a halat is, drasztikusan csökkentve a kapások számát. A kosárból kioldódó kajakupac közelében kell a felcsalizott horognak is lenni, ezért ha kell, akár 100 grammot meghaladó súlyú kosarakat használok, hogy biztosítsam a végszerelékem mozdulatlanságát. A Bodrogon a Haldorádó Hard River 5 oz (140 grammos) és a Method Flat Feeder River 120 grammos változatai váltak be.

Én ugyanúgy szeretek egy útszéli pocsolyában horgászni, mint a világ legnagyobb folyójában vagy tavában. Pont ezért nagyon jól tudom, hogy az elért eredményt az adott körülmények között kell tudni értékelni. Azokon a hűvös, esős napokon, egyre emelkedő és zavarosodó vízben, két éjszaka két nagy hallal – egy szeszélyes folyóvízből –, kiemelkedő fogásnak számított! Biztosra veszem, hogy még a harmadik éjszakán is halas lett volna a kezem, de már annyira fáradt voltam és az időjárás sem kecsegtetett semmi jóval, hogy nem rizikóztam.

Mi történik nappal?

Mindazokban, akik elolvasták eddigi soraimat, bizonyára felmerül, hogy mi történik a nappali órákban? Mivel telik a horgászat napközben? Senki ne higgye, hogy fényes nappal, annak ellenére, hogy – utólag már tudom – esélytelen a nagyhal-fogás, csupán a csodát vártam. Számos csalit, végszerelék kombinációt bevetve próbáltam a halakat horogra csalni. Napközben azonban minden igyekezetem ellenére csak karikakeszegeket és jászkeszegeket fogtam. De ahogy beköszöntött az éjszaka, új időszámítás kezdődött és vaksötét, sejtelmes éjszaka már sejtette, hogy valami történni fog, csak légy türelemmel…! – Hát ezért szeretek én annyira horgászni!!!

Vadvízi kalandok 17. rész – A szeszélyes Bodrog folyó