Teli.rakozas.Hun.XVID.-Tizi78 - Fájljaim - Letöltések

A történet ott kezdődött, hogy a „Rakós botos gumizás egyszerűen 2. részében” található videót azzal fejeztem be, hogy amint horgászhatóvá válnak a vizek, akkor irány a vízpart, és kipróbálom a másodjára begumizott Shimano Technium BX rakós botot.

Eddig nem is volt semmi gond, hiszen a környéken lévő valamennyi vizet 20 cm jég borította, így sokkal inkább lékhorgászni lehetett volna, mintsem rakós bottal horgászni… Ám február első hetére olyan enyhe időjárás köszöntött be, hogy a jég szinte pár nap alatt eltűnt a környező vizekről. Így mondanom sem kell, elkezdtem keresni az időpontot, hogy kipróbálhassam a BX-et. Könnyű volt érvelni, hogy ezzel szeretnék horgászni, hiszen „megígértem”… így hát szinte kötelező volt a kedvenc módszeremnél maradnom az idei év első horgászata alkalmával.

Az időpont-egyeztetés meg is történt, amibe került némi kényszer is, hiszen az E.ON úgy döntött, hogy 2 napos karbantartást végez a környékemen, és mivel áram nélkül úgysem tudok érdemleges munkát végezni, muszáj horgásznom… (Milyen jól hangzik, mi??? Kötelező horgászat… mintha az orvos írta volna fel… :-))

Kiválasztottam a második áramszüneti napot, ami keddre esett. Előző hétről már jöttek szép fogási eredmények kedvenc és hozzám igencsak közeli tesztvizemről, a nyíregyházi Verba tanyáról, így tényleg örömmel vártam a „kötelező” horgásznapot…

Az időjósok azonban közbeszóltak. Még a TV2-s Gaál Noémi hatalmas dekoltázsa sem tudta jobb hírré változtatni azt, hogy ezekre a napokra igencsak hideget jósoltak…

Sajnos az előrejelzés helyesnek bizonyult. Bármennyire hullámzott is szépen az egész tó felülete még péntek, szombat és vasárnap, hétfő reggelre a mínusz 11 fokos hideg megtette a hatását és 1 cm-es jégpáncél vette birtokba a víz felületét.

Tényleg eléggé csalódva hívtam fel a tógazdát, hogy nincs-e véletlenül egy nagy kapacitású merülő forralója, hogy esetleg kiolvadna tőle a tó, mire ő igen készségesen válaszolt is: „Beindíttatom a szivattyúkat, hogy emelkedjen meg a tó vízszintje egy kicsit, és csónakkal törjétek fel a jeget. Ha lesz egy kis szél, akkor nem lesz gond…”

Olyannyira komolyan gondolta, hogy mire hétfő délután a vízhez mentem, már javában folyt a víz, és a csónak, csónakmotor elő volt készítve… Így ismét remény volt a másnapi horgászatra. Tényleg függőség ez a horgászat, mert olyannyira beleéltem már magam a keddi rakózásba, hogy szinte fizikai fájdalmat okozott, hogy a befagyás miatt elmaradhat…

Biztos, ami biztos, megnéztem még hétfőn este az időjárás-előrejelzést, de sajnos nem mondtak jobb hírt, mint korábban Noémi, sőt… másnapra vörös vagy narancssárga riasztást adtak ki az ország keleti felére hófúvás miatt… ÁÁÁÁÁ! Már csak ez hiányzott!

Nem is maradt el a megjósolt idő, pedig örültem volna, ha most az egyszer tévednek a meteorológusok… de nem. Reggel, amikor kiléptem, újabb vastag hóréteg fogadott… Már félve indultam ki a vízpartra, de ha már előző nap annyit dolgoztak a jégmentesítésért, akkor mindenképp ki kellett mennem, ha másért nem, hát megköszönni a munkájukat…

Amikor megláttam a vizet, igencsak meglepődtem, mivel egy foltban tökéletesen jégmentes volt. Fel voltam készülve arra, hogy mindenütt vastag jég és hó lesz, de ehelyett egy foltban jégmentes volt.

Kezdődhetett a horgászat! Az alkalmazott végszereléket megpróbáltam a lehető legérzékenyebbre hagyni, hogy a kifejezetten hideg vízben minden apró kapást könnyen észrevegyek, valamint a halak gyanakvását se keltsem fel, hiszen ilyenkor még korántsem táplálkoznak olyan intenzíven, mint nyáron, amikor még fenékmérő ólommal is sikerült pontyot fognom…

Az etetést 1 liter csonti folyamatos csúzlizásával oldottam meg, a szereléket érintőre állítottam. Működött a dolog addig, míg meg nem érkezett a beígért viharos erejű és hófúvással kombinált szél, amikor már kénytelen voltam letenni a teljes előkét a fenékre, hogy a lehető legkevésbé rángassam a szél miatt a csalit.

Ha a szél irányát kellett volna meghatározni, akkor a legpontosabb az lenne, hogy ha nem oldalszél fújt, ami azért megnehezíti a rakózást, akkor pontosan az úszó felől fújt a szél, így a szemembe hordta az összes havat.

Akik csak a képaláírásokat olvassák el egy cikkben, már rájöttek a napi eredményre. Bármennyire is próbáltam szinte minden csalival, sokáig egyszerűen nem tudtam kiimádkozni halat a vízből. Ennek okára egy pár apró halfordulásból jöttem rá, amik mindig közvetlenül a jégréteg határánál történtek.

Nappal a hőmérséklet nem érte el a -5 fokot. Szinte nyomban megfagyott minden, ami vizes lett. A kéztörlőm, a merítő, a bot felülete… minden. Ezt még rontotta az igen erős szél, ami szinte azonnal hibernálta a vizes tárgyakat (meg a kezemet is). Csak az egész éjszaka erősen fújó szélnek volt köszönhető, hogy nem fagyott be a víz kedd reggelre. Viszont ennek vízhőmérsékletre gyakorolt hatása nem maradt el. Folyamatosan hűtötte a vízfelszínt, forgatta a vizet, és emiatt az a pici öböl, ami nem volt jég alatt, ahelyett, hogy hegyekben tartotta volna meg a halat, egy hidegebb területté vált a jéggel borított, nyugodt vízterületekhez képest. Mivel a halak nem voltak olyan hülyék, mint én, hogy ott ülök és rájuk horgászok, visszahúzódtak a tavon messze a legjobbnak vélt területről a jéggel védett részekre.

Gyakori mondásunk szerint akár aranyport is szórhattam volna a vízre, akkor sem tudtam volna igazán komoly eredményt elérni ott. Szerencsére egy pontyocska megkegyelmezett nekem, és felvette a felkínált csonticsokrot, így azért nem maradtam „haltalan”. Ritkán örültem ennyire halnak… ennél nagyobb örömöm már csak akkor volt, amikor elhatároztam, hogy ennyi volt… feladom, mert megfagytam.

De hogy magáról a horgászeszközről is essen szó… Minden tiszteletem a Technium BX boté. Először is azért, mivel végig tűrte az őt érő fagyasztó atrocitásokat, az erős oldalszelet, a haltalan várakozást. A Shimano Technium egy másik szériájú botjával (XTA) 2 évet horgásztam végig, így igazán hozzá voltam szokva a Technium botokhoz. Ami nekem a BX-en először megtetszett, az a szép festése volt. Lehet, hogy a szemem annyira hozzászokott az XTA színéhez, hogy az ettől való eltérés miatt tűnt fel ennyire a szép festése.

Aki kézbe veszi a BX-et egy igényesen kialakított és profi csomagolásban tálalt rakós botot foghat meg. Kiválóan csúszott a felülete még ilyen extrém körülmények között is, hogy hol vizes volt a bot, hol száraz, hol fagyos, hol konkrétan jeges…

Hogy miért fontos ez? Tudni kell a rakósokról, hogy egy módon minden bot hibátlanul csúszik az ember tenyerén. Mégpedig akkor, amikor kifejezetten nagy esőben horgászunk és tocsog mindenütt a víz, így a vízrétegen felfekszik a bot és lehet tolni… (bár van olyan rakós, ahol a spirálozás miatt a betolás hibátlan vizesen, de kifele olyan nehéz, mintha smirglipapírt kellene a tenyerünkön húzni…) A legnehezebb a rakós bot kezelésénél, amikor éppen csak nedves a bot felülete, vagy kicsit nedves a tenyerünk. Ilyenkor igen tapadóssá tud válni, de ezen a boton ezt nem tapasztaltam. (Kivéve az új botról le nem vett fólia csíkoknál a 11,5 és 9,5 m-es tagokon)

Halfárasztás tekintetében nem tudtam érdemleges információt begyűjteni a horgászat alatt, hiszen az összesen 1, azaz 1 darab ponty nem jelent kellő alapot arra, hogy egy bot fárasztási tulajdonságait jellemezhessem.

A Technium BX vékonyabbnak tűnt a nyél résznél, mint a korábban használt Technium XTA. Kicsit karcsúbbnak tűnt a fogása, de lehet, hogy ezt csak a 2 hónapos téli kényszerpihenő miatt éreztem.

A bot súlyelosztása megfelelő volt, a horgászat során szinte végig a középső bottartón, illetve kézben tartottam a botot, és a katalógus adatok ellenére sem tűnt nehéznek. Szerintem gond nélkül horgászhatunk vele szinte bármekkora pontyra, mert van benne erő…

A végére maradt az írásnak a videó… Hmm, hát igen. Az írás videót tartalmaz. Operatőrként nem volt könnyű dolga Balázs barátomnak, aki megpróbálta megörökíteni a horgászatomat úgy, hogy közben a kamera testi épségét is óvnia kellett, valamint nehezítésnek a fejére húztunk egy esőkabátot. Biztos, ami biztos a kamera mellé még a nyakába akasztottam a fényképezőt is, hogy fotózzon is, ha már úgyis ott áll… Talán emiatt lehet, hogy vagy fotó, vagy videó készült az eseményről… Írom ezt úgy, hogy még nem láttam a felvett nyersanyagot… majd kiderül…

Egy dolgot azonban nem hagyhatok ki, le kell írnom, és remélem, Balázs nem haragszik meg érte. Kezébe adtam a fényképezőt. Gyorstalpaló Canon EOS tanfolyam a használatáról: „Belenézel, ha ezt tekered, zoomol, ha ezt megnyomod, fókuszál és fotóz”. Eddig minden rendben volt. Balázs megemelte a fényképezőt, tekergette, állítgatta, tetszett neki, hiszen van hozzá szeme, már csak a foglalkozásából adódóan is. Mikor megkomponálta a képet megszólalt: „Felvétel…” Na, ekkor felnevettem… így adjon az ember egy operatőr kezébe egy állóképet rögzítő gépet… :-)

Téli rakózás