Tavaszi.matchbotos.nyitany.Hun.XVID.-Tizi78 - Fájljaim - Letöltések

A tavasz végérvényesen elérkezett. A hideg idő még egy kis esővel tarkított lehűlés képében visszaköszönt, de ez már csak egy fogatlan oroszlán utolsó kétségbeesett harapásának tűnt. Ha lehet hinni az időjósoknak, hétvégére már újból a kikeleté lesz a főszerep. Természetesen a halak mellett, elvégre horgászni készülök! A helyszín nem volt kérdéses. A legutóbbi bodorkázáskor szemeltem ki magamnak azt a hosszan elnyúló szigetet, amit egy keskeny földnyelv köt össze a szárazfölddel. Nyáron hínármező terpeszkedik körülötte, de így, tavasz tájékán még kényelmesen meghorgászható. A pecások sűrűn látogatják a tó e részét, amire a jól kitaposott horgászhelyek is utalnak. (Sajnos a kitaposott helyeket szemétkupacokkal is megjelölik. Soha nem fogom megérteni, hogy miért nem képes mindenki hazavinni magával azt, amit hozott.) Magát a helyszínt legutóbbi horgászatom során csak futólag tudtam megszemlélni, így jószerivel csak a „hallott infókra” alapozhattam a felkészülést.

Ezek az információk 3-4 méteres vízről, kárászokról, compókról szóltak. Eldöntöttem, hogy egyik kedves technikámmal, a slider (csúszó) úszós matchbottal fogok próbát tenni. A választásom azért esett a csúszó úszózásra, mert a víz mélysége ezt követelte meg, a slider nagy zsinórólmozására pedig a garantáltan mozdulatlan, fenékhez rögzített csali-felkínálás miatt volt szükség, illetve a tavaszi felmelegedő vizek felszínén tobzódó snecik hadát is át kell ütni valahogyan. Mint minden módszernek, ennek is vannak buktatói, így amikor sliderrel horgászom, néhány dologra odafigyelek. A bot hosszát, karakterisztikáját egyaránt érdemes jól megválasztani. Először nézzük a bot hosszát: A horgászok népes táborában természetesen erről is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik kizárólag a hosszabb, 420-as, 450-es matchbotokat tartják alkalmasnak, míg mások ennek nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, és sokkal inkább a bot karakterére helyezik a hangsúlyt, mintsem a hosszára. A bot karakterének kérdésében ugyanis mindenki egyetért. A slideres pecához a feszesebb, gerincesebb botok jobban beválnak, mint az angolosan lágy, „taknyos” pálcák.

A dolog magyarázata a dobás technikájában rejlik. Leírni elég nehéz, reményeim szerint a filmben könnyen megérthető a folyamata. Röviden csak annyit, hogy a lassú, folyamatos, kapkodástól mentes dobás a gubancmentes horgászat egyik záloga. Maga az ólmozás elrendezése, az úszó pozíciójának helyes megválasztása is mind hatással van az úszó „égi útjára”.

Az én botarzenálomban kifejezetten sliderezésre szánt matchbot nincsen, így nekem is kompromisszumokat kell kötnöm. Eszembe jutott egy korábban megismert pálca, ami megfelelhet a céljaimnak. A Shimano Vengeance 390 Power Match pálcát tettem a botzsákba. Jót mosolyogtam magamban, hiszen ezzel a bottal legutóbb Mikulásként űztem a pontyokat, most pedig éppen húsvét hétvégéje közeleg. Arról, hogy nyuszi jelmezben adjam elő a műsort, gyorsan lebeszéltem magam. Egyrészt azért, mert nem szeretnék az ifjabb generációnak súlyos traumát okozni, másrészt ha a barátaim meglátnának nyuszi jelmezben, egy életre szóló cukkolásnak lennék szenvedő alanya. Jobb a békesség alapon maradtam az egyszerű pecás jelmeznél. Mindenkinek jobb lesz így :-) A szóban forgó matchbotról köztudott, hogy kimondottan kedvező árfekvésű, nevezhetjük nyugodtan „belépő kategóriás” pálcának.

Rendeltetése szerint erős, kifejezetten pontyos bot, a toldásoknál fémgyűrűs erősítéssel. A nagyméretű vezetőgyűrűk a csúszó úszós pecánál használt ütközők szabad, akadás nélküli, sima kifutásánál tehetnek jó szolgálatot. Akcióját tekintve komolyabb terhelés során kezd csak dolgozni a bot alsó harmada, a bot eleje kellően merev. A karakterisztikája alkalmassá teszi a sliderezéshez is. Erőtartalékait figyelembe véve, ha a pontyokkal megbirkózott, akkor a kárászokkal, compókkal sem lehet gond. Az orsóm dobjára 16-os főzsinór került, ami elé 20-as dobóelőkét kötöttem.

Sokan a vastag, „sprődebb” főzsinórra esküsznek a sliderezésnél, hiszen ezzel szintén a gubancokat lehet minimalizálni, de én úgy gondolom, hogy a dobóelőkével is elérhetem ugyanezt a hatást. A felszerelés összeállításánál igyekeztem minimumra csökkenteni a cipelendő dolgok sorát, hiszen tudtam, hogy jó darabon gyalogszerrel kell majd beverekednem magam a horgászhelyre. Csak annyi felszerelést készítettem be, amit a ládára egy-két gumipókkal felerősíthetek. (Áldom a kerék szett kiötlőjének a nevét!) Nem tagadom, rendesen felspannoltam magam a horgászatra, így elég rosszul aludtam. Hajnalban még a kakasok is csak „másik oldalukra fordultak”, mikor elindultam. Előző napon kinéztem egy helyet, amely mind a horgászat, mind a kamera szempontjából előnyös lehet. Igyekeznem kellett azonban, hogy valóban birtokba is vehessem, mielőtt a többi horgász is megérkezik. A hajnal igen didergősen fogadott.

A gátoldalt fehérbe vonta a dér, a vizet csak sejteni lehetett a ködgomolyag mögött. Rajtam kívül egy teremtett lélek sem zavarta a csendet. A fejlámpámat is előkerestem, és a halványka fénysugár fedezékében igyekeztem a keskeny földnyelven a kiszemelt helyem felé. Az ártéri erdő azonban többször megtréfált. Néha eltűnt a kitaposott út és traktorok vágta viadukton kellett átvergődnöm magam, vagy ha nem figyeltem eléggé, egy kivilágítatlan faág tréfált meg, a gáncsoskodó gyökerekről nem is beszélve. Csupán azért nem féltem a sötét erdőben, mert a fújtatásom bármelyik vaddisznónak a becsületére válhatott volna, de az arcomba csapódó gallyakra mormolt varázsigék is elég rémisztőek lehettek. Rambóként verekedtem be magam a horgászhelyre, ahol végre kicsit megpihenhettem. Körülölelt az erdő csendje. Ez a csend azonban sohasem néma. Apró neszezés az avarban eliramodó kis rágcsálók után, ágak, gallyak reccsenése, ahogy a hidegben elgémberedett tagjaikat nyújtóztatják. A lombok közül korai dalnokok áriája, a víz felől kíváncsi halak loccsanása adja ezt a csendes zenei aláfestést. Nagyon szeretem ezeket a pillanatokat. Pár percig élveztem ezt a természeti csodát, majd nem felejtve, miért is érkeztem, munkához láttam. A horgászhelyen ismét szemétszedéssel kellett kezdenem, sajnos ez már lassan mindennapos tevékenységeim közé tartozik, ha természetes víz partjára vetődök. Egy szatyorra való etetőanyagos zacskó, üdítősflakon, kukoricásdoboz gyűlt össze. Nem kommentálom. Az önkéntes tavaszi szemétszedési akciót követően a horgászhelyem kialakításához fogtam. Felállítottam a ládát, ügyelve, hogy mögöttem ne legyen a bottal elérhető ág, ami a dobáskor bosszúságot, rosszabb esetben törést okozhatna.

Az etetőanyagot is bekevertem, hogy legyen ideje pihenni egy kicsit, amíg a szereléket összeállítom. Időközben a nap is feljebb hágott az égi grádicson, az eddig csak sejtelmes kontúrok kiélesedtek. Az előttem elterülő víz feltérképezéséhez kezdtem. Ha sliderrel horgászom, a mélységmérést a következő módon végzem. A damilütközők felkötését követően az úszót fűzöm a zsinórra, majd újabb ütközők következnek. Az úszótól kb. másfél úszóhossznyi távolságra egyszerű véghurokba egy nagyméretű mélységmérőt akasztok. (Az úszó nem ér le a mélységmérőig!) Ezzel az alaposan túlsúlyozott szerelékkel ugyan bután lehet dobni, de az úszó alatt közvetlenül mélybe törő mélységmérő pontos képet fog mutatni. Ügyelni kell azonban arra, hogy mindig adjunk elegendő zsinórt a süllyedéséhez, így garantáltan függőlegesen fog a mélybe merülni.

Alaposan körbedobáltam a horgászhelyem. Megállapítottam, hogy a meder fokozatosan mélyül és kb. 25 méternyire eléri a maximális, közel 3,5 méteres mélységet. A mélységmérővel pontosan érintőre állítottam az eresztéket, majd megjelöltem a felső damilütközők pontos helyzetét. Ezt követően a mélységmérőt levettem és precízen kisúlyoztam az úszót. Az ólmozás legfontosabb részleteit a fotókon és a filmen is bemutatom, így erre nem térek ki most részletesen. A felszerelés összeállt, az idő is kivirult, így úgy döntöttem, amíg operatőr barátom megérkezik, elkezdem a horgászatot. A bedobott szerelék pontosan mutatta az etetés helyét, így 8-10 gombóccal körbelőttem a placcot.

Kíváncsian vártam, vajon mit sikerül először fognom. Csaliként 3-4 szem csontit tűztem és bedobtam a horgot. A slider kényes billegéssel állt be, majd néhány perc mozdulatlanságot követően váratlanul elmerült. „Nocsak, nocsak? Ilyen gyorsan itt lennétek?”, gondoltam. A bevágást követően éreztem, ahogy halam cikkcakkban menekül. Gyanúm beigazolódott, egy szép bodorka ficánkolt a horgon. Elégedetten dobtam a haltartómba, hiszen ha gyorsan érkezik az első hal, akkor nem lehet gond, mindent jól csináltam.

Tavaszi matchbotos nyitány