Ám a június 4-én és 5-én a szerbiai Golubacban megrendezett klubcsapatok
világbajnokságán megtört a jég, és a sportág hazai történetében elôször
nemcsak nagyon közel került a végsô sikerhez az idén Magyarországot
képviselô csapat, hanem beváltva a reményeket. A
Spro-Exner-Molnár-sziget Team a csúcsra jutott, és 24 ország csapatát
maga mögé utasítva a dobogó tetejére állhatott! E fegyverténnyel ez a
fiatal, nemrég szervezôdött, igazi sztárversenyzôk nélkül felálló csapat
megszerezte a magyar horgászsport történetébôl és vb-címeink sorából
még egyedüliként hiányzó trófeát. (Szarka László)
Vad pontyokkal küzdöttem a Dunán
A dunai horgászatok számomra évek óta az ôsz kezdetét jelentik... De hol
van még az ôsz? Szerencsére távol! Most élvezzük a kellemes meleget és a
nyári napsütést, akár a Duna-parton, ahová a szokatlanul alacsony
vízállás miatt tavasszal és nyár elején is érdemes volt ellátogatni.
Olyan helyeken és olyan körülmények között horgászhattunk, melyek az év
elsô felében - a rendszerint magas vízállás miatt -
megközelíthetetlenek. Most azonban minden adott volt egy dunai
pontykalandra, kár lett volna kihagyni! (Döme Gábor)
Horgászat a Pó-deltában
Régi álmom vált valóra, amikor idén március végén eljutottam a Póra
horgászni, pontosabban harcsázni. Több mint tíz éve készültem erre az
utazásra, de több tényezô miatt csak 2011-ben tudtam megvalósítani. Évek
óta nagyon rossz híreket lehetett hallani a magyar horgászok
viselkedésérôl, hozzáállásukról a Pón - tisztelet a kivételnek. Bár a
folyón különleges szabály van érvényben: a kifogott harcsát szigorúan
tilos visszaengedni, azért egyes horgászok vérengzései, rablásai nem
maradtak szó nélkül Olaszországban. Most azonban cseh horgászok
meghívására indultam a Pó folyóra, s megismerkedhettem az ott élô
hatalmas harcsákkal. Közel egy héten keresztül horgásztunk együtt a
deltában, és felejthetetlen élményekben, gyönyörû fogásokban volt
részünk. Pavel Rostlapil, a horgászszafari vezetôje ôszintén válaszolt
kérdéseimre. (Ladányi Tamás)
A hoóri horgas
Emlékeznek még arra, amit a múlt ôsszel írtam a Hoór-völgye HE
mezôkövesdi taváról? Bizony ám, az a bizonyos harcsás víz, ahol harminc
éve több nagybajszút telepítettek, s most már erôsen boszszantja a helyi
egyesület tagjait. Épp ezért ez év május 1-jétôl feloldották végre a
csónakra vonatkozó tilalmat, s bárki kipróbálhatja tudását a szép kis
tározón, kuttyogatva vagy akár pergetve is. Ja, hogy miért ez a címe
jelen írásomnak? Csak. Mert olyan jól hangzik. Bizonyára észrevették
már, hogy cikkeim és azok címei között ritkán akad logikai párhuzam. Aki
néha mégis talál, az majd keressen meg engem, és magyarázza el nekem
is. (Jakó László)
Húsvét a Balatonon II. rész
Tavaszi balatoni túrám elsô hete a vártnál is jobban sikerült, hiszen a
számtalan 15 kiló feletti hal mellett egy 20 pluszos pontyot is kifogtam
e hatalmas vízbôl. A második hét eseményei szintén mesébe illôen
alakultak. Az idôjárás nem hazudtolta meg önmagát, és hatalmas széllel
érkezett a megjósolt hidegfront. Ahogy már sokszor írtam, a Balatonon a
legnagyobb gondot a szél és az óriási hullámok okozzák a horgászoknak.
Ekkora vízfelületen máshogy mutatkozik a 30-40 km/h-s szél. Legyünk
óvatosak, és viharjelzésben ne menjünk vízre! (Csörgô Tamás)
Pontybarátok - Szlovén mércével
Misel Zadravec neve évek óta ismerôsen cseng a hazai pontyhorgász
berkekben. Nemcsak kitûnô csalijairól, saját fejlesztésû kiegészítôirôl,
„kisördögi" ábrázatáról híresült el, de aki együtt pecázik vele, bizton
állíthatja, hogy kitartó, megszállott horgász és remek társasági
figura. Egyre választékosabb kifejezésmódja pillanatok alatt igazi
magyar pontybaráttá léptette elô, pláne, ha egy palack jóízû hazai
pálesz vagy jéger is elôkerül valahonnan. Ebben általában nincs is
hiány, de kíváncsian várjuk a véleményeket Misi új álomhatárával
kapcsolatban, amit ô manapság 25 kilóban jelöl meg! (Kátai Róbert)
Grönlandon jártunk - A tengeri szajbling
A lazacfélék között található egy kevésbé ismert anadrom faj, a tengeri
szajbling. Ezek, a lazacokhoz hasonlóan kiúsznak a tengerbe, és pár
évvel késôbb megnôve, ivaréretten visszatérnek a folyóba ívni. Mivel a
szajblingok az igen hideg vizeket kedvelik, környékünkön csak magashegyi
patakokban, tavakban találhatók. A tengerek irányába pedig el sem
indulnak, mert egész egyszerûen túl meleg lenne nekik a víz. Csak Európa
legészakibb részén fejlôdik ki az anadrom tulajdonságuk, így Norvégia,
Svédország, Finnország, valamint Oroszország északi folyóiban
horgászhatunk rájuk. Kanadában, Alaszkában „arctic char" a nevük, néha
„Dolly Varden"-ként is említik ôket - igaz, ez utóbbi nem a
szajblingként ismert Salvelinus alpinus. (Kovács Zsigmond)
