Pontyvilág 2013 11 - Fájljaim - Letöltések

Orbán József:

Először Fehérvárcsurgón

Manapság egyre körülményesebb olyan vízre lelni, ahol még hasonlóan élnek és táplálkoznak a pontyok, mint természetes közegükben tették valaha. Mivel harminc éve nyomom az ipart és rengeteg időt töltöttem el a Dunán, megszoktam és megszerettem a magányt. Ez az, amit alig találok meg manapság, így számomra a helyválasztás kicsit nehézkes; hogy is mondjam, nem kimondottan kedvelem, ha a vállamon ül a szomszéd horgász…

Nem kell elkeserednünk, mert ugyan nem sok, de azért akad néhány olyan „oázis”, ahol nyugodtan horgászhatunk, valamint próbára tehetjük tudásunkat, türelmünket, felszerelésünket, na és persze a csalinkat. Úgy gondoltam, Fehérvárcsurgó e vizek közé tartozik…

Schlott Christian:

Aki mer, az nyer!

Két napja ülünk a botjaink mögött… Az egész tavon mindössze két darab halat fogtak, ráadásul időváltozásra sem nagyon számíthattunk. Már csak arról beszélgetünk, hogy mit tehetnénk ebben a helyzetben. Mivel a tó elég erősen horgászott és mindenki ismeri a jó helyeket, abból indultunk ki, hogy az igazán nagy halak az ismert pontokat elkerülik és visszahúzódtak a nyugodtabb részekre, ahol nem horgásznak rájuk.

Ennyit az elméletünkről. Ám igazán egyikünk sem akarta megkockáztatni, hogy egyik szerelékét az ígéretes területről elhozza és valahová a „Nirvánába” horgásszon vele. Mivel azonban több mint 48 órája még csak a legkisebb rezdülés sem jelentkezett a botjainkon, összeszedtem a bátorságomat és kerestem magamnak egy új helyet… amelyiken sohasem horgásznék.

Lukas Krasa:

Sarrebourg – A vadvilág

2004-et írtunk, amikor először jutottam el a Rajna és Mosel folyók környékére. Elsődleges célom Németország és Franciaország ezen részének feltérképezése volt, ugyanis az itteni vizek ideális növekedési feltételeket biztosítanak a pontyok számára – ráadásul még utazni sem kellett sokat.

A térképet nézve rengeteg tó, folyó, csatorna, holtág, illetve kavicsbánya található a német–francia határvidék környékén, ezért nem volt egyszerű a kezdet, amikor ki kellett választani, hogy hová is menjünk. Lépésről lépésre vettem számba a lehetőségeket, a Rajna mellett található kavicsbánya tóval indítva, ami elsőként akadt az utamba, s melyről sajnos nem sikerült semmilyen információhoz jutnom. (Némileg paradox módon a 2011-es utolsó horgászatom egy olyan kavicsbányán volt, amit ugyancsak ebben az évben fedeztem fel. De még ne szaladjunk ennyire előre, térjünk vissza 2004-be.)

2013-10 lapszámunk tartalmából:

Ízelítő októberi lapszámunkból

Merényi Szabolcs:

Franciaország a szivárvány többi színében

A franciaországi lehetőségekről talán mindenkiben kialakult már valamilyen kép, mely esetleg épp a jól ismert, hatalmas és rengeteg kihívást tartogató tározók, illetve a szintén nem kevés privát tóról érkező hatalmas fogásokból áll össze. Vannak persze olyan horgászok, akik egy harmadik színező elemet is említenének, mégpedig a felfedezésre váró ismeretlen vizeket – mi is közéjük tartozunk…

Túránk tervezésekor szándékosan a felfedezésre helyeztük a fő hangsúlyt, hogy olyan, külföldi horgászok számára eddig kevésbé, de sokszor egyáltalán nem ismert vizeket vegyünk célba, melyekről nem lehet csak egyszerűen egy internetes fórumot böngészve információkhoz jutni. A web persze nagy segítség, csak nem abban a formájában, ahogyan sokan használni szeretik; mi sem a vak világba indultunk, volt a kiszemelt tóról némi fogalmunk, mivel csapattársam, Jan Dadák, bár csak egy rövid túra erejéig, de már járt ott.

Leon Bartropp:

Az „elég” nehéz blow-back rig

Lehet valami jó, de előbb-utóbb azt is kiismerhetik a pontyok. Lehet valami sokrétű, de biztosan akadnak olyan helyek, ahol nem használható. Lehet valami újdonság, de hamarosan mindenki azzal fog horgászni… Ha különbözni akarunk a tömegtől, újítanunk kell, ha újítunk, akkor érdemes visszamenni a kályhához és elgondolkodni a fizika alapjain…

Az alábbiakban azokat az általam használt szerelékeket és csalizási eljárásokat mutatnám be, melyek a hagyományostól némileg különböznek. Tudni kell, hogy mindig a magam útját jártam, feszegettem a határokat, kerestem az új megoldásokat, s nem birkaként követtem az épp menő technikákat. Most pedig úgy döntöttem, hogy megosztom a kedvenc szerelékeimet és nagyhalas stratégiáimat, amiket az általam preferált agyonhorgászott vizeken alkalmazok.

Szalma József:

A K.D. rigcsalád

Az elmúlt hónapban egy erősen hínaras vízen való horgászatból adtam némi ízelítőt, amely különleges szereléket és nem szokványos technikát követelt. Ezúttal viszont egy olyan horogkötést és csalizást mutatok be, amelynek elkészítése viszonylag egyszerű, felhasználási területe pedig egészen sokrétű.

Az alábbiakban ismertetett szerelési módot bizonyára többen látták és néhányan használták is már. Bevallom, én sokáig nem tudtam vele megbarátkozni, s hosszú idő eltelt, míg végre ki mertem próbálni. A kezdeti félelmem után azonban meglepődve tapasztaltam, hogy remekül működik…

2013-09 lapszámunk tartalmából:

Ízelítő szeptemberi lapszámunkból

Schlott Christian:

Akadóban

Kivel nem történt még meg… az ember vár órákig vagy akár napokig egy kapásra, és amikor az végre megjön, a hal pont beleúszik a közelben található egyetlen akadóba, és már el is veszítettük. Sajnos – vagy inkább szerencsére – ők az ilyen akadókban (mint fák, bokrok, vízinövények) érzik magukat a legjobban. Az esetek többségében itt található a legtöbb természetes táplálék, tehát minek is hagynák el a halak a kényelmes nappalijukat?

Barátaimmal már gyakran megpróbáltuk a pontyokat nagyobb beetető akciókkal kicsalogatni, de általában csak pár méterre sikerül. A legtöbb kapása az embernek épp az akadó előtt van, a halak többsége pedig a másodperc törtrésze alatt ismét eltűnik a víz alatti erdőben, s ezzel számunkra már szinte elveszett.

Szalma József:

Hínáros horgászat

Régi egyesületi tavam, amin már kisgyerekként is horgásztam, kb. két éve nagyon behínárosodott, így meglehetősen kevesen horgásznak rajta. Nemrég, egy séta alkalmával megnéztem kicsit közelebbről is, majd felmerült bennem az ötlet, hátha megér egy próbát! Legfeljebb lesz egy nyugodt hétvégém, gondoltam

magamban…

Ebből a hétvégéből aztán három lett… Most azt szeretném összefoglalni, mi segített hozzá az eredményességhez, valamint milyen tapasztalatokat gyűjtöttem e pár alkalom során.

Lukas Krasa:

A Pusiano vadpontyai

Sokfelé jártam már a világban a horgászat miatt, de Olaszország egyike azon kevés helyeknek, ahol még nem próbáltam szerencsét, pedig az olasz LK Baits csapat tagjaitól már sokat hallottam a Póról, Bolsenáról és persze a Pusianóról. Aztán amikor az ausztriai Ossiacher See-n eltöltött sikeres hetem utolsó éjszakáján a pontonról a borús égboltot figyelve már a következő horgászatot terveztem, felmerült bennem, mi lenne, ha a Pusiano következne…

Már több mint 10 éve tudtam a helyről, tátott szájjal néztem az ott készült képeket a környezetéről és a gyönyörű, vad halairól. Igen, legyen a Pusiano! Az első olasz horgászat.