Ízelítő októberi lapszámunkból



Sági Tamás:
A 26,6 kilós mámor






...Botom teljesen karikába hajlott, a zsinórom pedig szinte pattanásig feszült. Pár másodpercig átvillant az agyamon, hogy talán akadóba van a halam, azért nem tudom egy picit sem húzni. A patthelyzet még vagy tíz másodpercig tartott, mire az első, kb. egy méter zsinórt végre fel tudtam tekerni az orsómra. Mikor már mintegy 5-6 méter zsinórt nyertem, a csónakba szálltam és még mindig erősen próbáltam magam felé húzni az állatot, nehogy visszaforduljon a biztonságot jelentő fák közé. Ahogy közeledtem a csónakommal, észrevettem a fejlámpám fényénél, hogy ez az első hal, amelyik nem balra, a nyílt vízre, hanem jobbra menekül, a partszéli nádas és hínármezők közé. Szerencsémre a nádfal elől el tudtam téríteni, viszont egy nagyobb hínármezőbe alaposan betekerte magát. Igyekezem egyik kezemmel a lehető leggyorsabban lefejteni a zsinóromra tekeredett hínárszálakat, úgy, hogy közben a másik kezemmel próbáltam feszesen tartani a zsinórt, nehogy kirázza a horgot a szájából a hal. Nem sokáig tűrte a vízinövények fogságát, és ahogy megérezte, hogy körülötte fejtem le a menedéket jelentő hínárt, iszonyatos erővel megindult, ezúttal egy kb. 50 méterre lévő szigetecske felé.


Gyorsan irányba fordítottam a csónakot és próbáltam a lehető legkeményebben megakadályozni, hogy elérje a szigetet. Nem kis izgalmak árán aztán a szárazulat előtt pár méterre elfordult és komótosan körözött a csónakom körül. Érezve a lassú egyenletes húzást és a nagy tömeget, kezdtem már felfogni, hogy bizony egy termetes jószágot sikerült horogra kerítenem. Talán tíz perc is eltelt, mire a fejlámpám fényénél körvonalazódni kezdett egy hatalmas test, de mivel a zsinóromon még mindig jócskán volt hínár, nem láttam tisztán a halat, ami ezután még kétszer – most már jóval erőtlenebbül – a mélybe tört, mígnem teljesen elfáradva felfeküdt a vízfelszínre. Ekkor a merítőt egy határozott mozdulattal alátoltam és a halat a csónakom mellé húztam. Megvan!...






Iain Macmillan:

A leheletnyi dolgok




Kétség nem fér ahhoz, hogy szerte az országban [Angliában – a szerk.] mindig lesznek olyan horgászok – bármelyik tavat nézzük is –, akik következetesen többet tudnak fogni, mint a többség. S hogy mindezt minek köszönhetik? Mindössze néhány apróságnak.







Emlékeim szerint például az elmúlt években én a süllyedő csalimat mindig könnyítettem valamivel, ami nemcsak nagyobb felhajtóerőt ad, hanem a ponty figyelmét is felhívja a jelenlétére, és remélhetőleg arra csábítja a halat, hogy a szokásosnál hamarabb vegye fel a csalit, így több kapást és fogást eredményezve.







Mióta megismertem a Nash műcsalik „Mutant” névvel jelölt kiterjedt termékskáláját, fogásaim száma rakéta sebességgel emelkedik…







Szabó Ákos Bekény:
Egyedül nem megy?
Dehogynem!

Single Hookbait







A kilencvenes évek közepén felkészültségemhez és tapasztalatomhoz képest nem várt sikereket értem el több alkalommal is a megfogott halak átlagsúlya terén – köszönhetően egy akkor még nem is ismert módszernek…



Amikor a Pécsi-tavon olasz, holland és osztrák sporiktól kezdtem ellesni a bojlis horgászat tudományát, évekig horgásztam e rutinosnak számító külföldi sporthorgászok mellett. Saját szememmel láttam az akkor még dívó, több kiló bojli beetetését, de szűkös anyagi forrásaim okán hasonló mennyiséget nem tudtam volni előteremteni. Szégyen, nem szégyen, egy szem csalimat igyekeztem a „nagymenők” etetésének közelébe juttatni, amennyire ezt felszerelésem és a technikám engedte…