Pontyhorgaszat.a.Dunan.januarban.!.Hun.XVID.-Tizi78 - Fájljaim - Letöltések

Papp József – ismert dunai specialista és a Top Mix cég tulajdonosa – hozzám hasonlóan télen sem bír a fenekén ülni, folyamatosan a vizet járja és keresi a halakat. December végén a Paksi Atomerőmű melegvíz-kifolyójánál rátalált a halakra. Ekkor csónakból horgászva több szép pontyot is fogott. Erről beszámolt honlapján a BUÉK 2009 – A Duna három arca című írásában. Józsit azért tisztelem, mert olyan naprakész, óriási tapasztalattal rendelkező horgász, aki rendkívül segítőkész. Sok „rutinos horgászt” ismerek, de többnyire harapófogóval sem lehet belőlük az információt kihúzni, vagy ha mégis „odadobnak néhány morzsát”, akkor az egyszerűen hazugság. Papp József, ha megosztja élményeit, horgásztudását, abban biztosak lehettek, hogy nagyon sok horgászat és évtizedek tapasztalata van a háta mögött, ezért szavaira, írásaira mindig érdemes odafigyelni! Segítőkészségére jellemző, hogy most is, már az első sikeres decemberi pontyfogása után hívott, hogy tartsak vele. A zsúfolt év vége miatt ez végül elmaradt, de 2009-et már együtt kezdtük!

Az év első horgászata

A nagy nap 2009. január 10. volt. Eredetileg úgy terveztük, hogy csónakból próbálunk szerencsét, a napok óta tartó rekord hideg azonban nem kímélte hazánk legnagyobb folyóját sem. Megkezdődött a jégzajlás a Dunán, amely életveszélyessé tette a kisebb csónakokkal való közlekedést. Csak a legnagyobb teherszállító hajók merészkedtek a folyóra. Így a csónakból való helymegközelítés és horgászat szóba sem jöhetett, maradt a parti horgászat, ahol azért a sikeres halfogás esélye lényegesen kisebb. Mindezek ellenére természetesen nem engedtünk eredeti elképzelésünkből, és elhatároztuk, hogy – lesz, ami lesz –, akkor is horgászni fogunk!

Megérkezés a helyszínre

Amikor megérkeztünk a horgászat helyszínére, a Paksi Atomerőmű melegvíz-csatornájának kifolyójához, az egyszerre volt leírhatatlanul szép és félelmetes. Az éjszakai, nem ritkán -20 Celsius-fokot elérő rekord hidegek és a nappali tartós mínuszok a befolyó betongát-rendszerét (keszonokat) és a környékén élő, téli álmukat alvó növényeket vastag jégpáncélba burkolták. Olyan csodálatos „gleccserek” és „cseppkövek” jöttek létre, amelyek szépségével nehezen tudtunk betelni. Az erőműnek köszönhetően +12 Celsius-fokra felmelegedő víz iszonyatos erővel zubog ki az összeszűkült betonteknőben és vágódik neki a keszonok pilléreinek. A felcsapódó, szétporladó víz olyan sűrű vízpárába burkolja a helyszínt, hogy a 30-40 méterre található túloldalt is alig lehet látni. A folyamatosan szálló, majd kicsapódó vízpára a betonkoszorúkra és fákra azonnal ráfagy. Így jönnek létre az ámulatba ejtő és egyben veszélyes alakzatok. Itt a fák alatt sem célszerű sokáig tartózkodni, mert az óriási súllyal nem sokáig tudnak megbirkózni, és gyakran recsegve-ropogva törnek le az ágak…

Milyen halra számíthatunk?

Joggal merül fel a kérdés: „no de milyen halra van reális esély ilyen zord időjárási körülmények között?”. Bármilyen hihetetlenül hangzik, célhalunk egyértelműen a ponty volt! A meleg víznek köszönhetően az itt telelő halak télen is táplálkoznak, és teljesen szabályosan megfoghatók.

Nyerő horgászmódszer

A rendkívül erősen áramló vízben tulajdonképpen egyetlen technika maradt, amely esélyt adott a halfogásra. Ez nem más, mint a bolognai botos horgászat „kopogtatós” módszerrel. Azaz egy 6 méter hosszú gyűrűs botot nem úszós készséggel szereltünk fel, hanem 50 grammos mártogató ólommal súlyoztunk le. Ez volt az ideális méretű ólomsúly, amelyet nem emelt ki a sodrás ereje. Ezt a botspicc alatt tartva – tehát a parttól mindössze 6 méterre – vártuk a kapást. Miért pont 6 méteres botokkal horgásztunk? Mert ezzel a bothosszal lehetett a kőlábat kényelmesen elérni és meghorgászni.

Hol horgásszunk?

A keszonon horgászni tilos és életveszélyes, azonban a kifolyó alatt már ez engedélyezett! Józsi instrukciói alapján a kifolyó jobb oldalán próbáltunk először szerencsét. Itt a víz (az alacsony vízállásnak köszönhetően) kb. 2 méter mély volt. Azonban a legígéretesebb helyen sem érdemes 1 óránál több időt eltölteni a téli időszakban, ha nincs kapás vagy egyéb, halra utaló jel. Így az első helyünkön hiába próbálkoztunk, gében kívül nem fogtunk mást. De legalább már halas lett a kezünk… :) Eltelt az 1 óra, amely során „jó hal” nem termett, ezért a kifolyó bal oldalára pakoltunk át. Ide azonban csónak hiányában csak egyetlen módon lehetett átjutni, a keszonon keresztül…

Horgászat vagy túlélő túra?

Amikor Józsi megmutatta, hogy melyik betonpilléren kell átmennünk a másik oldalra, hát mit ne mondjak, nagyot nyeltem: „… hmm… biztos, hogy nincs másik út?”, kérdeztem elcsukló hangon… „Nincs!”, hangzott el házigazdánk egyértelmű válasza. Azért szállt inamba a bátorságom, mert a betonpillér kb. 5 méter magasan volt a vízfelszín felett, alatta iszonyatos erővel zubogott ki a Duna vize. Mivel tériszonyom van, már ettől rosszul voltam, de a java azonban még csak ezután következett! A betonra 5-6 cm vastag jégpáncél volt ráfagyva, amely ráadásul még lejtett is. A levegővételt a fojtogató vízpára nehezítette. Kell ennél több?! De nem volt más lehetőség, ha a túloldalon is horgászni akartunk… Segítőm, Karesz bizonyult a legbátrabbnak, aki a frissen szedett vakondtúrással szórta fel az átjárót. Ezen totyogtunk át utána, libasorban. Bele sem mertem gondolni, hogy mi lett volna, ha valaki megcsúszik és beleesik a vízbe?! Nem javaslom ezt a kalandtúrát senkinek, de ha mégis utánunk csinálja, azt saját felelősségére tegye!!!

Új hely, új remények!

A szerencsés átkelés után a keszon tövénél egy visszaforgó, szinte állóvízben horgásztunk, ahol a víz mélysége jó 1 méterrel volt nagyobb (kb. 3 méter), mint az előző helyünkön. Nagyon bíztató volt a hely, de bizony itt is gyorsan letelt a bűvös, mindent eldöntő 1 óra, amely során érintetlenek maradtak horgaink. „Hogyan tovább?”, kérdeztem Józsit. „Egyetlen lehetőségünk és egyetlen partról még elérhető jó helyünk maradt, amely a kőrugany végén található. Itt a legmélyebb, kb. 5 méteres a víz a 6-os bolognai alatt”, válaszolta Józsi. Természetesen rövid idő múlva már ott áztattuk a zsinórjainkat… Itt is, mint minden helyen, a horgászat megkezdése előtt 6-8 kétkezes alapozó gombócot dobott be házigazdám.

Jeges vízben is működő pontyos keverék

Az etetőanyag recept bizonyára sokakat érdekel, hiszen elgondolkodtató, hogy milyen keverékkel lehet a vadvízi halakat még télen is horog közelébe csalni és kapásra bírni?! Nos, íme, Papp József egyik garantáltan működő nagyhalas folyóvízi keveréke, amely most is bizonyította fogósságát:

2,5 kg Top Mix Sárga Ponty

1 csomag Top Mix Magic Corn – ízesített csemegekukorica eper

2 doboz natúr csemegekukorica

3 deciliter csontkukac

Néhány újabb géb kifogása után, a kritikus 1 órához közeledve Józsi hirtelen felkiáltott: „itt a ponty!”. Nem akartunk hinni a szemünknek, de az „öreg” tényleg halat akasztott. A bot görbülése és a meg-megnyikkanó fék termetesebb halat sejtetett. Mindannyian izgatottan figyeltük, ahogy Józsi a halat fárasztotta és – a lassan elénk sodródó – jégtáblák között vezetgette. A hal mérete ellenére nagyon jól küzdött, és minimum 5 percet vett igénybe, mire megszákolhattam. Látszódott, hogy soha nem volt még horgon, igazi, erőtől duzzadó dunai pikkelyes, amely utolsó leheletéig küzdött. Az „öreggel” azonban emberére akadt, aki előbb vagy utóbb, de merítőbe vezette! Örömünk leírhatatlan volt. Az év első dunai horgászatán, január 10-én, a jégtáblákkal borított Dunából pontyot sikerült fogni! No, azt hiszem, ilyennel sem dicsekedhetnek sokan, hiszen a legtöbben még az ablakon is félve néznek ki, nemhogy horgásszanak! Józsi bebizonyította, hogy a megfelelő helyismerettel, jó etetőanyaggal, kiváló felszereléssel és azzal a hihetetlen kitartással, amely rá jellemző, nincs lehetetlen! Hasonlóan jó folyatatást kívánok mindnyájunknak az év további részében!

Kisfilm a további részletekről

Aki esetleg még az eddig olvasott sorokat és képeket kétkedve fogadta, annak javaslom, hogy tekintse meg a januári horgászatról készült kisfilmet. Egy biztos, nem hétköznapi kaland vár rátok!

Pontyhorgászat a Dunán januárban!