Nagy pontyok nyomában 2.rész - A zöld pokol kihívása - 1-2. epizód - Fájljaim - Letöltések

Azon szerencsés horgászok egyike vagyok, aki itt vált bojlis horgásszá, hiszen 2001-ben itt fogtam meg életem első pontyát bojlival csalizva, amely alapjaiban változtatta meg az életemet! Úgy érzem, itt váltam igazán pontyhorgásszá, hiszen az a horgász, aki itt sikeres tud lenni, az utána szinte bárhol máshol meg álja a helyét! Amennyire én vártam ezt a túrát, Nagy Csaba barátom és horgásztársam legalább annyira tartott tőle, hiszen ő még soha nem horgászott itt, nem ismerte a sikeres horgászat kulcsát jelentő trükköket, technikákat. De az számomra természetes volt – hiszen egy csapatot alkotunk –, hogy mindenben segítem az ő horgászatát is.

Mielőtt elhatározzátok, hogy eljöttök ide horgászni, néhány dolgot mindenképpen gondoljátok át!

Háromfán egyedül leülni és eredményesen horgászni szinte lehetetlen, egy társ vagy horgászbarát segítsége nélkülözhetetlen a behordások, fárasztások közben.

Magyarország talán egyik legrégebb óta bojlizott vizéről van szó, már a kilencvenes évek közepén aktívan horgászták cseh, osztrák és német horgászok, így az itt élő halak nagyon kiokosodtak az évek alatt, nem lesz könnyű becsapni őket.

Ha sikerül eljutni a kapásig, az nem azt jelenti, hogy halat is fogunk, csupán egy esélyt kaptunk rá, ugyanis a helyi tapasztalat alapján a horgászok a kapások mindössze 25%-át tudják csak halra váltani.

A sűrű növényzet hemzseg a természetes tápláléktól, egyáltalán nincsenek rászorulva a pontyok a horgászok által bevetett csalikra és etetőanyagokra, ezt mindenképpen érdemes fejben tartani, mikor kiválasztjuk a megfelelő minőségű bojlit.

A helykeresés fontossága

Érkezésünket sajnos nem támogatták az égiek, ahogyan megérkeztünk, szinte azonnal elkezdett szakadni az eső és nem úgy nézett ki, mintha egyhamar abba is akarná hagyni. Táborállítást követően átbeszéltük a horgászhely nyújtotta lehetőségeket, és mivel Móron is én horgásztam jobb oldalon, Csabával úgy döntöttünk babonából, hogy ez maradjon is így. Éppen ezért ő a 17., míg én a 18. állást foglaltam el. Korábban már horgásztam itt, így már kialakult elképzelésem volt a bóják helyéről. Csónakba szálltunk és elindultunk feltérképezni a rendelkezésünkre álló területet. Először az én szerelékeim helyét jelöltük meg, gondos helykeresés után ugyanis nem könnyű megtalálni a tökéletes helyet. Én ehhez egy tapogató rudat szoktam használni, mely lehet fém, fa, műanyag egyaránt, lényeg, hogy hosszabb legyen a víz mélységénél, ezáltal jól kitapogathatóvá vállnak a növények gyökerei, melyből a vízfelszínen sokszor semmi sem látszik. Ezek között kell kisebb méretű tisztásokat találni, ahol a megakasztott hal nem fűzi át magát egyből a sűrű gyökérrengetegen, mely sok esetben halvesztéssel jár. A jobb szélső botomnak a nádfal előtt húzódó nagyon sűrű tökmezővel borított homokpadot jelöltem meg. A középső botommal ennek a homokpadnak a meder felőli végét próbáltam, melynek vize helyi viszonylatban már mélynek számít a maga két méter feletti mélységével. A bal szélső helyemnek pedig az előttünk húzódó patakmeder oldalát céloztam meg, talán itt volt a legritkább a növényzet, ami nagyban hozzájárul(na) a megakasztott hal sikeres kifárasztásához.

Miután elhelyeztük bójáimat, Csaba helye felé vettük az irányt és nekiláttunk a lehetőségek tüzetes felderítésének. Remek támpontot biztosított a helyével szemben, középen húzódó mesterséges sziget, amely szinte biztos haltartó hely, ezért két szereléknek e sziget jobb és bal sarkát jelöltük ki, míg a harmadiknak hosszas tapogatás és keresgetés után Csaba állásától balra párhuzamosan húzódó bokorsor végét láttuk jónak.

Etetés és horgászat két különálló ízvilágú bojlival

Itt már korábban is nagyon jól működtek meleg időben az erjesztett anyagok (így a FermentX termékcsalád is), ezért az ebből készített világújdonságnak számító FermentX bojli volt a nagy reménységünk, hiszen egy bonyolult gyártástechnológia révén készül. Alapja egy tejsavas erjesztésű keverék, amelyből a nedvességet elvonva, majd finomra őrölve a legjobb bojlis adalékanyagokkal dúsítva készülnek. Magas szénhidráttartalmú, állati fehérjét nem tartalmazó bojli.

E kiváló, már sok helyen bizonyított bojli mellé egy másik, teljesen más jellegű csalit is próbálunk, a Black Squid fantázianevű golyót. Ez egy igazi proteinbomba, amely nagyon markáns íz- és aromavilággal rendelkezik. Illata, aromája nem túl kellemes, de szelektáló hatása döbbenetes a nagyponty-horgászatok során!

Hogy melyik lett a fogósabb? A horgászat végére kiderült!

A behúzást követően berendeztük sátrainkat, végre egy picit az eső is engedett szorításából. Csabival éppen arról beszélgettünk, milyen nagy küzdők a töklevelek között fárasztott halak, amikor jobb szélső botjának spicce határozottan rándult majd az elektromos kapásjelző is hangja is árulkodott az érdeklődő jelenlétéről. Azonnal csónakba szálltunk, gyors evezőcsapásokkal próbáltam mihamarabb a sziget jobb sarkához juttatni csónakunkat. Csaba folyamatos kontaktust tudott tartani ellenfelével, mely kemény rúgásokkal próbálta tudomásunkra juttatni nemtetszését. Amikor fölé értünk, akkor tudatosult bennünk, hogy a hal már mélyen a sziget alatt úszik, ami nem volt túl jó előjel… Csaba keményen küzdött és szerencsénkre a hal ki is fordult onnan, így már egy viszonylag tiszta területen fáraszthattunk, mely még percekig eltartott anélkül, hogy bármit is láttunk volna a halból. A bot nagyon szépen dolgozott, látszott, hogy komoly hallal van dolgunk, ám amikor feljött, minden elképzelésünket felülmúlta, hiszen egy gyönyörű aranysárga színezetű koi ponty volt az „elkövető”, melyet gyorsan meg is szákoltam. A mérleg 10,4 kilogrammnál állt be. Hihetetlen, egy órát sem volt bent a szerelék, és Csaba első háromfai hala egy tíz feletti koi ponty, nem semmi kezdet! Ez a szépség egy szem főzött Haldorádó Black Squid bojlira éhezett meg.

A visszaengedés során megfogója megsúgta három kívánságát az „aranyhalnak”, majd óvatosan útjára engedte. Azt nem tudom, mit kívánt, de biztos szerepelt benne a napsütéses szép idő is, mert egyre inkább a szebbik arcát mutatta felénk az időjárás, melynek nagyon örültünk.

Alig vártam, hogy az én botomon is jelentkezzen egy érdeklődő, ami délután be is következett. Az óvatos spiccrángatás hamar folyamatos húzásba váltott, melyre gyorsan reagáltunk. Ezúttal Csaba evezett az én halam irányába a sűrű levelek között. Mivel itt a növényzet gyakorlatilag összefüggő szőnyeget alkot, bevetettem egy kis gumituningot, mely sokat segít az ilyen akadós helyeken a sikeres fárasztásokban. Mire fölé értünk, szinte teljesen elkészült erejével bajszos barátunk, egy-egy kisebb bukfencre futotta csupán, így gyorsan becsúszott a merítőbe. A 9,6 kilogrammos tükrös gyorsan mosolyt csalt az arcomra, mindig nagy kő esik le a szívemről a túra első halát követően.

Több régi írásomban is bemutattam már ezt a gumis szereléket, mely nagyon sokszor segített nekem az évek folyamán. Tehát ezen okos kis találmány ötlete nem idén nyáron született. Lényege, hogy egy körülbelül 10 centiméteres szelepgumi van beiktatva az ólomkapocs és a horogelőke közé, ami lengéscsillapítóként segít kivédeni a halak hirtelen mozdulatait. És mi történik, ha elszakad a gumi? Ebben az esetben sem veszítjük el a pontyunkat, mivel mindig fűzök egy kb. 25 cm-es fonott zsinórt a belsejébe. Ha véletlenül elszakad, akkor a gumi rugalmasságának előnyét ugyan elveszítjük, de a halunkat ettől még biztonsággal megszákolhatjuk.

Nagy pontyok nyomában 2. rész