Marna.kalandok.a.Dunan - Fájljaim - Letöltések

A dunai horgászatok legeredményesebb időszaka (számomra) augusztus 20-tól november végéig tart. Miért pont augusztus 20-án kezdődik mindez? Mert ekkor szoktam minden évben először ellátogatni a Dunára, amely az Olaszy Gábor emlékverseny megrendezésének időpontja. Ha a vízállás jó, akkor gyönyörű dévérkeszegek kifogásával örvendeztet meg a vén Duna.

Így volt ez idén is, amelyet tetézett, hogy sikerült a nagy múltú horgászversenyt, majd az azt követő Top Mix kupát is megnyernem. Kell ettől jobb kezdés?! A dunafalvai horgászatok után következett Ordas és a Duna NHT. Ez a verseny, számomra nem úgy sikerült, mint terveztem, de előtte és után bőségesen kárpótolt a folyó. Szeptemberben óriási dévéreket, jászokat, majd ahogy egyre hidegebb lett a víz, mind több márnát sikerült kifogni. Sőt a márnázás igazi ideje akkor kezdődött, amikor hirtelen, drasztikusan elkezdett hűlni a folyó.

A nem hétköznapi horgászélmény, amelyet elsőként osztok meg veletek, még októberben történt. Pontosan 2009. október 12-én. A hosszú, kellemes vénasszonyok nyarának egy nagyon markáns sarkvidéki légáramlat vetett véget tulajdonképpen egy nap alatt. Emlékeztek rá, ugye?! A hőmérséklet 25 Celsius-fokról 5-re csökkent és nem volt ritka az óránként 100 km-es sebességgel száguldó szélvihar sem. Hogy teljes legyen a kép, ehhez rendkívül erős esőzés, sőt több helyen havazás is párosult. A nyárból gyorsan beléptünk a télbe… Joggal merül fel a kérdés, hogy ki az az őrült, aki ilyenkor is horgászatra adja a fejét? Csendben jegyzem meg, hogy én azokon a napokon is a Dunán voltam…

Láttam a meteorológia előrejelzéseket, de hittem is meg nem is, hogy annyira le fog majd hűlni a levegő, mint azt jósolták, no meg majd akár havazás is lehet, persze… Megtanultam már, hogy az a biztos, ami elmúlt! Engem az érdekelt, hogy a Duna vízállása jó legyen. Mivel az tökéletesnek bizonyult, minden egyéb körülményt figyelmen kívül hagytam, de mint később kiderült, ez nagy hiba volt! Egyetlen jó húzásom az volt, hogy betettem a thermoruhámat is a kocsiba. Amikor kora reggel beültem az autóba, még 10 Celsius-fok volt. Ugyan már, hogy lesz ebből 5?! Útközben felvettem segítőmet, Kareszt, és a kiszemelt dunai horgászhely felé vettük az irányt. Amikor megérkeztünk és elfoglaltam a helyem, eleredt az eső. A víz tükörsima volt, a szél nem fújt, így az eső ernyő alatt ülve cseppet sem zavart. A nap nagyon jól indult, ugyanis a legelső dobásra sikerült egy márnát fognom! Mi lesz itt?! Hát ekkor még én sem sejtettem… Az erős kezdés után azonban gyors visszaesés következett, ugyanis délig mindössze 2 jászkeszeg társult a márnához. Elmúlt az ebédidő is, de a kapások csak nem akartak felpörögni. Már az összepakolás gondolatával játszadoztunk, amikor balról valami nehezen leírható, de rendkívül rémisztő szürke gomolyag közelített. Vajon mi lesz ez? Nem telt el talán 2 perc sem és megtudtuk! Az orkánerejű szél egy esőfelhőt tolt maga előtt, amelyből nem túlzás, de vízszintesen esett az eső. Az ernyők, amelyek minket és felszerelésünket védték, azonnal a szélvihar áldozataivá váltak. Az egyiket a szél kb. 50 méterre dobta be a Dunába, a másikat Karcsi kezéből szó szerint kitépte, és az is folyóban landolt. Az enyémet hosszas küzdelem után úgy tudtam megmenteni, hogy sikerült a gombját megnyomni és lecsukni, ezt csupán elgörbítette a szél.

Eközben próbáltam a thermoruhámat magamra venni, de persze fél szemmel a botomat figyeltem… „Jaj, kapásom van, viszi a botot!” Ezt is az utolsó pillanatban bírtam elkapni, mert ezt nem a vihar, hanem egy hal akarta elvinni. Kifogtam a termetes jászt és végre felöltöztem, bár eddigre mindenem elázott. Az órámra pillantottam, ami 13:30-at mutatott. Karcsi megpróbálta a lehetetlent, a Dunán ringatózó ernyőket szerette volna kihalászni. Magam sem tudom miként, de egyet kimentett, a másik remek süllőtartásként végezte be földi pályafutását.

Amíg ő ezzel bíbelődött, gondoltam, csak bedobok. Ahogy letettem a botot, abban a pillanatban nagyon határozott kapással adta tudtomra valaki, hogy kell neki a csali. De ilyen gyorsan? Bevágtam és ismét egy nagy jászkeszeget kormányoztam partra. Ettől kezdve az orkánerejű széllel és a szakadó esővel mit sem törődve, bő egy órás „kárpótlás” következett elszántságomért és fanatizmusomért. Ugyanis ettől a pillanattól – ha hiszitek, ha nem – minden dobásra kapásom volt!

Nem csináltam mást, mint csaliztam, megtöltöttem az etetőkosaram, bedobtam és rövid idő múlva bevágtam, majd kezdődött a fárasztás! A csoda majdnem 15 óráig tartott, ekkor némiképp mérséklődött a szél és 15 percre elállt az eső is. Ekkor döntöttem úgy, hogy megcsináljuk a fotókat, amíg lehet… Amikor Karcsit arra kértem, hogy készítsen pár képet, nem kellett sokat várnia, hogy akcióban dús eseményeket örökíthessen meg. Ekkor fogtam legnagyobb márnámat, majd egy újabb gyönyörű jászt. Amikor a pontymatracra pakoltam egy fotó kedvéért a halakat, akkor döbbentem meg, hogy hirtelen mennyi hal került a szákomba. Összesen 3 márna, 9 jászkeszeg és 1 dévérkeszeg került ideiglenesen fogságba, amíg el nem készítettük a fotókat. A legnagyobb márna kereken 3 kilós volt, a legnagyobb jászkeszeg pedig 1,4 kilós. A fotók elkészítése és a halak visszaengedése után úgy döntöttem, hogy bármennyire is csábító most a Duna, eleget kaptam ahhoz, hogy maximálisan elégedetten térjek haza.

Mi történt akkor, mitől pezsdült így meg a víz? Vélhetőleg a rendkívül erős szél felkavarta a vizet, amely szemmel láthatóan is zavarosabb lett. Így tovább csökkent a halak látótávolsága és gyanakvása. A vihar betörésével egy időben az addig meredeken zuhanó légnyomásgörbe elkezdett emelkedni. A víz lassú ütemben, de áradt. Mindez együtt az addig pangó Dunát és annak élőlényeit olyan szinten felpezsdítette, hogy őrült táplálkozásba kezdtek. Mintha minden hal abban az időszakban akarta volna táplálékát megszerezni, és egymást megelőzve igyekeztek csalimat és etetőanyagomat megenni. Egy biztos, jókor voltam jó helyen, amelyet csak az él meg, aki sokat horgászik és akkor is a vízparton van, amikor más csak a meleg szobából kukucskál kifelé.

Ez a nem hétköznapi horgászélmény annyira feldobott, hogy állandóan a Dunán akartam horgászni. Ha csak tehettem minden időmet a dunai halak becserkészésének szenteltem. Rengeteg újabb hasznos tapasztalatra és megoldásra tettem szert. Közben a víz egyre hidegebb lett, amely azt eredményezte, hogy a jászok és dévérek szinte teljesen „elkoptak”, a márna lett az egyeduralkodó. Amikor úgy döntöttem, hogy erről egy filmet is készítünk, a forgatás napján – éles egyenes adásban – összesen 9 márnát és 1 jászkeszeget fogtam. Ezek a számok is érzékeltetik, hogy a vízhőmérséklet csökkenésével miként változik a halfauna. A márna az egyik olyan halunk, amely a zord időkben is szerencsét próbáló horgászokat, gyakorta megörvendezteti.

A 27 perces kisfilm a lehető legrészletesebben mutatja be, miként állítom össze a „kagylóálló” végszerelékem, milyen apró finomságokat alkalmazok, hogy minél több kapást tudjak kicsikarni. Aki pedig kedvet kapott egy hamisítatlan dunai horgászathoz, mint ahogy a bevezetőben is említettem, még nem késő! Csak az fog halat, aki horgászik! Tedd próbára Te is tudásodat és szerencsédet!

Márna kalandok a Dunán