Gyerekek, horgásszunk együtt! 2. - A három ifjú reménység (FULL HD) - Fájljaim - Letöltések

Mielőtt megismerkednek a három fiatal horgásszal, szeretnék néhány nagyon fontos gondolatot megosztani. Szinte már közhelynek számít, hogy alig van utánpótlás, egyre kevesebb a gyermekhorgász, a horgásztársadalom elöregszik. Sajnos ezek tények, amelyeket nehéz lenne megcáfolni, de valójában mit teszünk annak érdekében, hogy ez megváltozzon, hogyan tesszük a sok más érdekesebb, divatosabb szabadidős tevékenység mellett vonzóvá a horgászatot a gyerekek számára?

Régebben elegendő volt, ha a tóparti faliújságra kiírtuk, hogy versenyt rendezünk, és már jöttek is a gyerekek, ma pedig alig van 1-2 jelentkező… Biztos, hogy a digitális korszak kellős közepén megfelelő módon és helyen szólítjuk meg a gyerekeket? Úgy gondolom, hogy az, ami akár néhány éve még működött, ma már nem működik! Ha a fiatalok számára valóban vonzóvá kívánjuk tenni a horgászatot, új módszereket kell alkalmazni és minden lehetséges eszközt meg kell ragadni a támogatásuk, segítésük érdekében. Mert bizony érdeklődő mindig van, tehetséges gyerek mindig van, csak a megfelelő segítség és támogatás hiányában elvész a lelkesedés.

A HALDORÁDÓ szeretne az utánpótlás-nevelés egyik éllovasa lenni. A nemrég elindított „Gyerekek, horgásszunk együtt!” akció és felhívás folytatódik, sőt tovább bővül. Felkutatjuk és bemutatjuk azokat a tehetséges gyermekeket, akik saját korosztályuk követendő példái lehetnek. Felhasználjuk ehhez a saját és velünk kapcsolatban álló médiékat. Kiemelt módon mutatjuk be ezeket a gyermekeket a Sikeres Sporthorgász magazinban, a Haldorádó Horgászportálon, a PV TV-n és a Facebookon is. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a horgászat újra vonzó és érdekes legyen a fiatalok számára. Nekem és kis csapatomnak számos új ötletünk, elképzelésünk van ezzel kapcsolatban, amelyeket folyamatosan megosztunk majd az érdeklődőkkel. De természetesen szívesen fogadunk minden további ötletet, javaslatot ezzel kapcsolatban.

A horgászat a gyerekekkel az Izsáki Horgász- és Pihenőparkban történt, ahol a halak is partnerek voltak ebben, hiszen a csalogatóanyagokra nagyon jól reagáltak és sok szép pikkelyes akart a gyermekekkel egy közös fotó erejéig a partra „kilátogatni”. Ügyeltem arra, hogy a gyerekeket és a jó hangulatot az se feszélyezze, ha nem fogtak az első dobásra halat. Ez nem horgászverseny, hanem egy közös horgászat volt, ahol minden segítséget megkaptak ahhoz, hogy végül elégedett mosollyal nyugtázzák a fogás örömét. Ismerkedjünk meg a három ifjú reménységgel!

„A horgászattal nyolcéves koromban, a nagybácsimnál ismerkedtem meg. Ő egy somogyi tanyán lakik, nyaralásomon vele mentem ki a közeli tóra pecázni. A tavon a fenekezés volt a megszokott, 30-40-es zsinórokkal horgásztak. Egy délelőtt lementünk horgászni, a kezembe adtak egy spiccbotot, hogy fogjak sneciket! Kaptam csontkukacot és gilisztát is. Nekiálltam a pecának: dobtam be egy kis etetőanyagot meg csontit, a horogra csontit tettem, bedobtam, és vártam, hogy kapás legyen. Hirtelen eltűnt az úszóm én pedig erősen berántottam, de a hal nem lett meg. Árpi bácsi azt mondta, hogy kicsit óvatosabban rántsak be. Visszadobtam a szereléket, vártam egy kicsit, és megint jött a kapás. Óvatosan bevágtam, éreztem az ellenállást a horog végén „Ni csak, egy küsz!”, mondta Árpi bácsi. Kérdeztem, hogy még horgászhatok-e? Nagybácsim azt mondta, hogy persze, így a délelőtti pecából egy egész napos lett. Mikor hazajöttem a tanyáról, szüleimnek elmeséltem az élményeimet. Egy hét múlva odajött hozzám apa és anya, hogy vettek nekem egy pecabotot. Felkiáltottam, hogy „Imádlak titeket!”. Bementem a garázsba és ott állt egy komplett horgászfelszerelés: teleszkópos bot, orsó, merítőháló.

Innentől kezdve gyakran kijártunk a közeli zsennyei horgásztóra, ahol rengeteg halat fogtam. Apukámék elvittek a zalalövői Borostyán-tóra is, ahol megfogtam életem első pontyait, amik elérték a 2-3 kg-os súlyt. Szüleim nagyon örültek, hogy végre van egy érdekes hobbim. Eleinte csak elkísértek a horgászatokra, de egy idő után apukámat is megfertőzte a horgászat szépsége, most már együtt megyünk ki a tóra, sőt még anyukám is szokott néha spiccbottal pecázni. Azóta már indultam horgászversenyeken is az ifjúsági kategóriában, eddigi legjobb helyezésem 3. hely volt a 26 indulóból. Apukám az egyik verseny után meglepett egy feederbotos felszereléssel, amit a Haldorádótól rendelt meg, így belekezdtem a feederes horgászatba. Ezt a módszert nagyon szeretem, még a nagyobb halak kifárasztása és kifogása sem nehéz. Az eddigi rekordom, amit feederbottal fogtam, egy 14,5 kg-os tükörponty.”

„13 éves vagyok, egy Balaton melletti városban lakom, Tapolcán. A horgászatba már egész kis koromban, kb. 5 évesen kóstoltam bele. A nagypapám elvitt horgászni és elsőre bele is szerettem. Nekem a horgászatban legjobban a halfárasztás tetszett meg. Nagypapám tanított meg a horgászat rejtelmeire. A különféle csomókra, kötésekre, a bedobásra. Úgy tanultam meg bedobni, hogy a papám kivitt a birtokra, kijelölt egy támpontot, amit el kellett találnom… ez így is lett, 3. dobásra már el is találtam. A horogkötést nagyon hamar megtanultam. Először csak a hal szákolásában vettem részt, majd később a horgászatban is. Amint szabadidőm engedte, mindig elmentem horgászni, még ha az a tanulás rovására is ment. Horgászni leggyakrabban a Balatonon Szigligetre és Badacsonyba szoktam járni, de szívesen látogatom a horgásztavakat, mint amilyen pl. a Széki-tó vagy a pápa-borsosgyőri Strandi Horgásztó. A Strandi Horgásztavat külön kiemelném, mert életem legnagyobb halát ott fogtam a Spro Special Pellet Feeder 360H botommal, ami egy 12,15 kg-os tükörponty volt. A nagyapai tanítás meghozta gyümölcsét, hiszen szebbnél szebb halakat fogok azóta is!”

Somával való megismerkedésünk különlegessége, hogy nem Soma pályázott, sőt, még csak nem is tudott róla, hogy a nevében érkezett be pályázat a felhívásunkra. Hogy mégis miért került kiválasztásra? Érdemes ezt a pár sort elolvasni, és kiderül!

„A nagykállói Szivárvány Óvoda Miki Egér óvodás csoportjának óvónője, Széplakiné Szőke Éva vagyok. Az Interneten böngészve akadtam rá a „Horgásszunk együtt!” gyermekpályázatra, és rögtön tudtam, hogy volt óvodásom ennek biztosan örülne és helyt állna, ezért benevezem meglepetésként. NAGY SOMA Nagykállóban él, jelenleg az általános iskola 2. osztályos tanulója. Somát 3 éves korában ismertette meg a horgászat szépségeivel édesapja, s azóta is rendszeresen hódolnak e szenvedélyüknek, de már együtt. Kedvenc tavuk a Nyíregyházán lévő Verba tanya horgásztó, de nagyon sok helyen élvezték már a pecázás sikereit, megnyugtató varázsát. Már óvodás korában is nagy érdeklődéssel fordult e sportág felé, az iránta tanúsított szakértelmet az azóta eltelt évek alatt magas szinten sajátította el édesapjától. A mi óvodás csoportunk imád a természetben kirándulni, ott tapasztalatokat szerezni… ezért 2009. 05. 19-én, valamint 2011 05. 26-án is elkísérhettük Somát és édesapját egy horgászatra a Verba tanyára. Az első esetben 5 éves, a második estben 7 éves volt Soma, most pedig már 9. Ezen alkalmak és a mindennapi élmények elegendőek voltak ahhoz, hogy az egész csoportot, valamint az óvó néniket is megfertőzze e szenvedélyével. A második kiránduláson már első osztályos volt, de nem feledkezett meg ovis csoportjáról, a szíve visszahúzott. Iskolás korában már az is előfordult, hogy iskola helyett – szülői támogatással és beleegyezéssel – horgászattal töltött egy-egy napot. A belsőből fakadó szeretet, az édesapa horgászszenvedélye, az édesanya támogató szemlélete hozzájárult ahhoz, hogy Soma elsajátította a horgászat fortélyait, s önálló szerelésre, halfogásra is képes. Ezen előzmények alapján ajánlom Nagy Somát a „Horgásszunk együtt!” pályázatban meghirdetettek elnyerésére.”

Akik gyakorló szülők, azok tudják, mennyire fontos az óvoda a gyerekek életében, milyen sok új dolgot tanítanak meg a csöppségekkel az óvónők, akik erre a pár évre a „második szüleikké” válnak! Öröm látni azt, amikor az óvónők még az iskolában is figyelemmel kísérik „gyerekeik” sorsát!

Egy életre szóló élménnyel lettünk mindannyian gazdagabbak. A gyermekek lelkesedése és őszinte öröme mindennél többet ér számomra!

A kezdeményezés folytatódik: azoknak a gyerekeknek, akik szeretnének velem a jövőben horgászni, nincs más teendőjük, mint elküldeni élménybeszámolójukat, kedvenc horgásztörténetüket, vagy csak írják meg, hogy miként lettek horgászok. Azok a beszámolók élveznek előnyt, amelyek sok szép képpel vannak illusztrálva. Az akció határideje 2012. december 31. Eredményhirdetés 2013. január hónapban lesz. A közös horgászat újabb három ifjú reménységgel 2013. tavaszán várható.

Kedves ifjú Barátom, ha kedvet kaptál, ne tétlenkedj! Küldd el mielőbb beszámolódat a palyazat@haldorado.hu címre, és lehet, hogy pont TE leszel az, akivel együtt fogok horgászni legközelebb!

Gyerekek, horgásszunk együtt! – A három ifjú reménység