FOX.rakos.bot.teszt.1.resz.Hun.XVID.-Tizi78 - Fájljaim - Letöltések

Ülök a szervizben, és epekedve várom, hogy végre elkészüljön a járgány. Egyszer csak csörög a telefon, András barátom hív. „Gratulálok!”, kezdi köszöntésként. „Mihez?”, kérdeztem vissza. „Tiéd a Fox Carp Ambush rakós egy hétre!”. Az örömöm leírhatatlan volt. Elég ritkán vagyok szerencsés, de most végre nagyon. Mikor hazaértem, egyből felvettem a kapcsolatot Szlávik Szabolccsal (a Haldorádó Centrum boltvezetőjével), aki nagyon készségesen segített, és még aznap hozzám kerülhetett a rakós, így nem kellett a következő napot is utazással töltenem. Kiskunhalason átvettem a botot, és irány az egyhetes teszt helyszíne: Nagyvenyim.

Mivel nekem nem volt túl sok rakós még a kezemben, ráadásul Csabióval nehéz is lenne minőségben versenyezni, ezért az én tesztem jóval szubjektívebb lesz, és sokszor utalnék is vissza a „nulladik” cikkre.

Mikor megérkeztem a teszt helyszínére, egyből a top szettek gumizásával kezdtem. 2,4-es Fox és 1,8-as Preston csőgumit fűztem a botba, egyszerű Fox kúpos rögzítővel (engem a rengeteg Bung már megkevert), amit szintén a Haldorádó bocsátott rendelkezésemre.

Ha már begumiztam a top szettet, akkor ki is próbáltam a majdani teszt helyszínét, és így megvolt az első benyomás is a botról.

A rakós összerakva kifejezetten tetszetős, és erőt sugall. Kézbe fogva az első, amit észrevettem, hogy lógása minimális (és 14,5 méterben is csekély). Könnyűnek nem mondanám, de nem is keszeges versenyekre tervezték, viszont az erőben, amit árasztott, minden eddigi a kezembe került botot magasan felülmúlt. Itt fogant meg az agyamban a gondolat, hogy egy ilyen botnak a nyílt víz nem akadály, ide valami komolyabb kihívásra lesz szükség. Ezért a próba és a teszt helyszínét is elég kemény terepen jelöltem ki. Gyakorlatilag, amit elkövettem nem volt más, mint nádi rakózás.

Az első alkalommal 2,4-es csőgumival, 18/16-os zsinórral kíséreltem meg a halfogást. A felszerelést belső vezetésű pontyozó úszó és 10-es méretű Gamakatsu 2270N horog tette teljessé. Etetésnek kizárólag csemegekukoricát csúzliztam 11,5 méterre. A bot összerakása után, pár betolást követően már éreztem, hogy a felületkiképzése sokkal magasabb szintet képvisel, mint az én középkategóriás rakósomé. Még nedves kézzel is könnyedén tudtam ki-be tolni a botot, nem szenvedtem, hogy ragad a tenyerembe, és a festett tagok egyáltalán nem melegedtek fel a napon. Itt hozzátenném, hogy ilyen brutálisan megerősített illesztéseket nem is nagyon láttam még korábban, de az biztos, hogy az a veszély nem állt fenn, hogy a bot nagyobb terhelésre összeroppan.

Kezdésnek fogtam egy razbórát, azután átvették a területet a pontyok.

2 óra horgászat alatt fogtam 5 pontyot, és volt 3 szakításom. Az egyik majdnem egy teljes bothossznyit húzott a gumiból, mikor megadta magát az előke. Itt gondoltam magamban, hogy ennek a fele se tréfa, és már hívtam is a horgászboltos barátom, hogy másnapra szerezzen nekem 2,8-as csőgumit, mert így nem lesz semmi a tesztemből.

Kedd dél körül vártam Andrást, aki hozott magával pecacuccot és kamerát is, hátha ki tudunk hozni valamit ebből a botból. Két helyet néztünk ki a teszthez két különböző tavon. Az első hely nagyon érdekes volt abból a szempontból, hogy a víz nagyon sekély volt, alig több mint 40 cm.

Ide is a már jól bevált Exner úszót tettem föl, már 20-as fluorokarbon zsinóron, amire direktbe kötöttem a 10-es számú 2270N horgot. A fluorokarbon jó fénytörési tulajdonságáról már írtak sokat, de számomra volt más előnye is a szereléknek. A fluorokarbon egy viszonylag sprőd anyag, és szerintem ez sokkal előnyösebb a rakós szerelékeknél, mert nehezebben tekeredik fel a spiccre, és talán könnyebb vele a kívánt helyre rakni vele a csalit.

Az etetés nem volt bonyolult, hogy szelektáljam a kárászokat, itt is csak kukoricát lőttem a halaknak. A zöld Drennan csúzlit használtam erre a célra, mert azzal nagy mennyiségű kukoricát tudok viszonylag pontosan belőni.

Az etetés után hamar fogtam egy pár kárászt, de tenyeresnél nagyobbakat. Igazság szerint ide az 1,8-as csőgumival szerelt top kellett volna, de én már elsőre a 2,8-ast használtam, mert ez a bot pontyokra termett. Nem is kellett sokat várnom, egy-két töltet kukorica után elkezdett mozogni a nád.

Kisvártatva az úszóm megremegett, és lassan elindult a nádba, ahonnan előbújt a falánk pikkelyes, hogy az édes csemegével degeszre tömje magát. Rövid fárasztás után, mialatt a hal többször megpróbált beugrani a nádba, megállapítottam, hogy ezzel a felszereléssel nem kell félnem az extrém körülmények között sem, jól tudom irányítani a halat, és hamar meg tudom törni ellenállását. Két percen belül szákoltam a jó kilós pontyot, és tudtam, hogy gyengébb felszereléssel ezt a halat nem tudtam volna a kezemben tartani. Ezek után is fogtam még pontyot ezen a helyen, és a végére még sikerült egy izmos, közel nyolcvandekás compót is szákolnom.

Estére áttelepedtünk a nagy tóra, és leültünk Andrással egymás mellé. Én kaptam a nád melletti helyet, hiszen én rendelkeztem a megfelelő felszereléssel, míg neki egy tisztább szakasz jutott. Mondanom sem kell, hogy a szokásos egyszerű szerelékkel és kukoricás etetéssel horgásztam. Sokkal hamarabb állt be elém a hal és elég rendszeresen fogtam is közülük. Szegény András folyamatosan ugrált a kamerához, mert én újra és újra fárasztottam. Sajnos igazán nagy halba nem sikerült beleakadnom, egy hármas körüli pontyon kívül „csak” másfél-kétkilósok jöttek. De nem panaszkodom, ennyi halat rakóssal talán még összesen sem fogtam, nemhogy egy napon. Az élmény mellett a teszt jelleget se hagyjuk ki, ezért leírnám azt is, hogy a bottal 13-ban horgászva feltűnt, hogy csak a bot vége hajlik, teret adva a guminak, hogy az fárasszon. A borzasztó gerinccel pedig jól lehetett irányítani a halat, ami itt a nád mellett nem egy utolsó szempont volt. Rövidítés után viszont már a topszet sem hajlott túlzottan, így a gumi könnyedén felőrölte a hal erejét, végül simán irányíthattam a halat a merítőbe.

Csütörtökre már ígérték az esőt, de nem bírtam ki, muszáj volt egy búcsú horgászatot beiktatnom. 2 óra alatt, a szokásos módon, a szokásos helyen fogtam több mint húsz kiló halat, és ezzel végérvényesen beleszerettem a botba.

Gyakorlatilag kettő darab negatívumot találtam a botban, és ebből első a szállító cső hiánya. Csabio ezt kellően megmagyarázta, de ettől függetlenül nekem nagyon hiányzott. Magyarország más a piac, a szokások is mások, talán lehetne a kínálatot a kereslethez igazítani.

A másik, hogy szerintem szűk a spicc a top szettekben. Nagyon vissza kellett vágni (Csabionak) ahhoz, hogy egy rendes pontyos gumit bele lehessen fűzni. A teleszkópos tagot kivéve viszont én sem találtam teflont a top szett AB2-es tagjához. Ha már 20+ gumihoz ajánlják, akkor ne 1,6-os gumihoz csinálják a spicceket.

Ezzel el is fogytak a negatívumok.

Innentől csak szuperlatívuszokban tudok fogalmazni a Fox Carp Ambush-sal kapcsolatban. 11,5-ben nagyon jó, 13-ban is jól kezelhető, és 14,5-ben is használható a bot. Olyan helyeken is alkalmazható, ahova egy átlagos rakóssal le sem ülnék, és még így is olyan erőtartalékok maradtak benne, hogy eszembe sem jutott, hogy a bot lenne a leggyengébb láncszem. Ez egy igazi nagyhalas bot, mindenkinek tudom ajánlani, akik gyakran járnak pontyos versenyekre, vagy szeretnének extrém körülmények között pontyokat fogni.

Az egyetlen dolog, amit nem tudtam kipróbálni, az egy jó dunai márnázás, de megelőlegezem a botnak, hogy ott sem vallana szégyent.

Azt hiszem, hogy három nap alatt a lehető legtöbbet hoztam ki a botból, bár kapitális halat nem sikerült fognom, de a közel tíz óra nettó horgászat alatt fogtam vele csaknem 70 kiló halat, ami azért nem rossz teljesítmény.

Ezért úgy gondolom, hogy köszönettel tartozom a Haldorádónak, hogy egy hétre én is teszthorgász lehettem…

FOX rakós bot teszt 1. rész – Molnár Tamás beszámolója