Egy délután a Kis-Dunán
Ma egy eseménydús délutáni pecára invitállak
benneteket, ahol igazán szép halakat sikerült zsákmányolnom. A Kis-Duna
ismét hozta formáját és egy kis etetőanyagért, valamint néhány marék
kukoricáért cserébe gyönyörű élményekkel jutalmazott meg.
|
 Rózsa Arnold |
Természetes vízen horgászni izgalmas dolog, hiszen
sosem tudhatjuk előre, hogy mi akad a horgunkra. A halállomány rendkívül
sokszínű, éppen ezért a felszín alatt igen bonyolult élet zajlik.
Egy-egy folyó kiismeréséhez talán egy emberélet sem lenne elég, de azért
vannak olyan tulajdonságok, amelyek már ránézésre is sok mindent
elárulnak a horgászhelyről. Amikor elhatároztam, hogy nagytestű halakat
szeretnék fogni, az első lépés a horgászhely kiválasztása volt.
Folyóvízen a megfelelő hely kiválasztása az év bármely szakában
rendkívüli fontossággal bír, ezért érdemes rá sok időt fordítani. Mivel
egy olyan folyón készültem horgászni, amely rendkívül jó
márnaállománnyal bír, az első szempont az volt, hogy a meder sóderes
legyen. Szándékosan választottam mélyebb részt, mert úgy gondoltam, az
ilyen részeken nagyobb esélyem van meglepetés halakra. Választott
helyemen a part rendkívül meredek volt, és ugyanilyen meredeken
folytatódott a meder esése is. A kanyar külső ívén ültem, a víz egyenest
a partnak rohant, amelyet kőszórás borított. A víz felszíne számtalan
helyen megtört, mederesésekről, akadókról árulkodva ezzel. A mélység már
egy 3,6 m hosszú feederbot alatt is közel három méter volt. Nem is
kívánhattam volna jobb terepet egy jó kis nagyhalas pecához!
 |
Horgászhelyem, a Kis-Duna |
A következő lépés az etetőanyag összeállítása volt.
Úgy gondoltam, hogy a választott horgászhelyen egyébként is tartózkodnak
nagytestű halak, ezért nincs szükség nagy mennyiségű vagy szoktató
etetésre. Az egész etetést a precíz és pontos horgászatra építettem fel.
A meghorgászandó táv kb. 15 m volt, amelyet a zsinór klipszbe való
kiakasztásával meghorgászni nem is olyan egyszerű. A kényelmes horgászat
érdekében egy 2,7 m hosszú picker botot használtam, amely igen komoly
erőtartalékokkal rendelkezett. Az 56 g-os Haldorádó Hard River Feeder
kosarat megtöltve könnyedén repíthettem a kiszemelt helyre. Az alapozó
etetés 15 dobásból állt. A kosárba Magyar Betyár ízesítésű Pellet
Juice-ba áztatott főtt takarmánykukorica és Haldorádó Vad Ponty
etetőanyag egyvelege került úgy, hogy a kosarat elsőként megmerítettem a
kukoricában, majd két oldalról lezártam az etetőanyaggal. A Haldorádó
Hard River Feeder kosár befogadóképessége igen tekintélyes, így minden
dobáskor megfelelő mennyiségű takarmány jutott be, az etetőanyag pedig
pont elég volt arra, hogy felkeltse a halak érdeklődését.
 |
A csalik és az etetőanyag |
 |
A kosárba Vad Ponty etetőanyag… |
 |
… és Magyar Betyár Pellet Juice-ba áztatott kukorica egyvelege került |
 |
Az 56 g-os Haldorádó Hard River Feeder kosárba elsőként takarmány… |
 |
… majd etetőanyag került |
A következő sarkalatos pont a csali. Mivel egy
általános nagyhalas horgászatot szerettem volna előadni, úgy gondoltam, a
kukoricával olyan nagyon nem nyúlhatok mellé. Bár kevesen horgásznak
márnára kukoricával, számtalanszor tapasztaltam, hogy az egyik legjobb
márnacsali. Az élő anyagot sokszor elhúzzák a kisebb testű halak, míg a
kukorica bevárja a márnát. De nem csak erről van szó, a márna egyszerűen
imádja a kukoricát, még helyhez is lehet szoktatni vele. Tehát ha
márnát szeretnénk fogni, nyugodtan használjuk a kukoricát, ráadásul a
ponty, amur, jász és a dévér is kedveli! Én a Haldorádó Pácolt Kukorica
Tuningot használtam, stílszerűen a Dunai Kagyló ízesítésben. Hogy még
jobban a márnák kedvében járjak, az egy szem kukoricát Haldorádó Dip
Tuningba, valamint Haldorádó Feeder Pordipbe mártottam, mindkettőből a
Sajtos Bajszos ízesítést használtam.
 |
A csali Haldorádó Kukorica Tuning Pácolt kukorica volt… |
 |
… amelyet Haldorádó Dip Tuning Sajtos Bajszosba… |
 |
… majd Haldorádó Feeder Pordip Sajtos Bajszosba mártottam |
A tizenöt alapozó dobás után megjelöltem az etetés
helyét zsinórjelölő filccel, majd megkezdődött a várakozás. Az elején
viszonylag gyakran dobtam újra, hogy minél több etetőanyag
felhalmozódjon a horgászhelyemen. Bár a zsinór klipszbe való kiakasztása
már elég pontossá teszi a horgászatot, érdemes arra is ügyelni, hogy
szerelékünk minden egyes dobásnál a kinézett támpont előtt csobbanjon a
vízbe, mert ha kevés etetőanyagot használunk, a siker záloga a lehető
legpontosabb horgászat! Alig telt el fél óra, és máris elhúzta a csalit
egy gyönyörű márna. Nem csalatkoztam a helyben, a néhány órás horgászat
alatt három darab márnát sikerült megfognom és egy bónuszhal, egy amur
is beugrott. Közvetlenül az amur után volt egy vehemens kapásom, ami
után a hal még arra sem adott időt, hogy a klipszben megakadt zsinórt
kiakasszam, egyszerűen megtépett. Hogy milyen hal volt a tettes, nem
tudhatom, de az eseménydús délután, a gyönyörű halak és a feledhetetlen
hangulat, amely csak a Kis-Dunára jellemző, mindenért kárpótolt.
 |
Kezdődhet a peca |
 |
Az etetés helyét megjelöltem |
 |
Kapásra várva |
 |
Az első hal |
 |
A bónusz amur |
 |
Pillanatkép a vízpartról |
 |
Ki a kicsit nem becsüli… |
 |
Az utolsó halam is márna volt |