|
Három hét horgászat nélkül. Borzasztóan sok idő.
Nekem. Páromnak csak tovaröppenő órák, amikor nem a vízparton ülök,
hanem otthon terelgetem csemetémet. Megértem, hiszen ő van egész nap a
kis trónörökössel, aki egy kis terminátor. Élő szövet a fémvázon,
lemeríthetetlen akkumulátorral. Az én beépített aksim viszont kezdett
nagyon vörösen világítani, jelezve, ideje lenne feltölteni. Az
augusztusi szett pont kapóra jött, hiszen egy ilyen „tesztet” otthon úgy
is elő lehet adni, hogy „Drágám, ez munka!”. Előbb a munka, utána a
szórakozás. Hogy a kecske is jól lakjon, és a káposztából is maradjon
valami, olyan összeállítást választottam, amivel olyan helyszínen
horgászhatok, ahová a család is elkísérhet. A sokszor emlegetett „Kevés
cucc kelljen hozzá!” pedig most is szem előtt tartandó kitétel volt.
Hiába, a kisgyerekes apukáknak – ahogy én tapasztalom – két dologból van
kevés a pecához. Időből és helyből az autóban. A pénzről nem beszélünk,
hiszen az a legkevesebb.
 | Folyóra teremtve
 | … tálalva… |
 | Az úszó lelke |
 | Sajnos ez csak egy akadó… |
 | … ez a szebbecske dévér furakodott |
|
|
Polyák Csaba |
